Mint ismert, Pán Péter visszautasítja a felnőtt létet és a vele járó felelősséget. Bizony, ez a karakter nem csak a mesékben létezik, és nem kell Sohaországig repülnünk, hogy találkozzunk olyan emberekkel, akik nem nagyon akarnak felnőni.
3 ok, amiért a szünidőben pihennie kell a gyereknek
Néhány évvel ezelőtt keringett az éterben egy amolyan kiáltvány, amelyet lelkesen osztottak meg az annak tartalmával egyetértő felhasználók. Az üzenet címzettjei a tanárok, az aláírók pedig a diákok voltak, akik lényegében arra kérték a pedagógusokat, hogy a szünidő alatt ne terheljék őket „hatmillió” házi feladattal, mert ha szünet van, akkor ők bizony azt arra szeretnék…
bővebben
Dadogás – a mai napig nem tisztázott, miért alakul ki
Október 22-t 1998-ban nyilvánították a dadogás elfogadásának nemzetközi világnapjává, hogy felhívják a figyelmet a világ népességének 1%-át, tehát közel 70 millió embert érintő beszédzavarra, amely kialakulásának okai a mai napig nem tisztázottak. Lássuk, mit tudunk jelenleg erről a beszédzavarról, és hogyan is segíthet az elfogadás a tünetek enyhítésében?
5 tény, amit tudnod kell, mielőtt megbünteted a gyermeked
Büntetni, vagy nem büntetni? Ez itt – és vélhetően még nagyon sok szülő fejében – a kérdés, amikor a gyermeke „rossz fát tesz a tűzre”. Az Értsünk szót alapítói által szervezett konferencia nyomán összegyűjtöttünk 5 fontos gondolatot, amely talán segíthet és erőt adhat a szülőnek és pedagógusnak a fenti kérdés mérlegelésekor.
„Egy-két-há-négy…” – Táncolj át az őszből a tavaszba!
A napsütéses órák száma csökken, rövidülnek a nappalok, egyre hidegebbek a reggelek. Az időjárással együtt romlik a közérzetünk, borúsabb a hangulatunk. Jó hír viszont, hogy ez ellen tehetünk. Például olyan mozgásformát választunk, amely a rossz időben elűzi a „rossz szellemeket”. A következő hetekben mutatunk Nektek néhány ilyet. Egy-két-há’! Kezdődjön is a sorozat, amelynek első részében…
bővebben
És most meg kell írni az első cikket…
Amikor először beszéltünk Julcsival arról, hogy el kellene indítani ezt az oldalt, egy fehérre meszelt tárgyalóban ültünk. Tanácstalanul és kiégve, fáradtan. Projektektől és határidőktől hemzsegő naptárral a kezünkben, „nemszeretem” feladatokkal a vállunkon. Szó szót követett, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy A TERV-et szövögetjük. Julcsi szeme csillogott, én pedig tudtam, hogy ezt most meg…
bővebben