Van ez a téma, amiről már nagyon régen szerettem volna cikket írni – csakhogy nehéz lenne hozzá kutatási eredményeket, szakirodalmat, elméleti hátteret felvonultatni. Hogy mégis megírom, ezúttal a szokásos, tudományos szaklapokra való hivatkozások nélkül, az annak köszönhető, hogy hiszem, sokak számára fontos, hogy beszéljünk róla: azokról a kérdésekről, amelyeket nem szabadna feltennünk egy másik embernek.

A betegség bizonyos szempontból olyan, mint egy forgószél: a történtek a környezetre is komoly hatással vannak, az ő életüket is felkavarja, ha a szerettük egészségügyi állapota megrendül. És bár a helyzetet kívülről szemlélő elvileg tisztábban lát, a körülöttük is gomolygó érzelmi vihar közepette sokan teljesen tanácstalanok; nem tudják, mit tehetnének a krónikus betegséggel diagnosztizált hozzátartozóikért,…
bővebben

Képzeld el egy pillanatra, milyen lehet, ha csak nagy nehézségek árán tudod kifejezni, sőt, egyáltalán azonosítani, mit érzel az adott pillanatban. Amikor igazi kihívás mások reakcióit, és a saját tested jelzéseit olvasni, és megfelelően felcímkézni az érzelmeidet. A legtöbben annyira magától értetődőnek éljük meg mindezt, hogy még elgondolnunk is nehéz, milyen lehet, ha valakinek ez…
bővebben

Be kell vallanom, hosszasan hezitáltam azon, hogy mennyire jó ötlet ennyire sokkoló, „a nyugalom megzavarására alkalmas” címet adni ennek a cikknek. Elvégre, ha valakinek, akkor nekünk, a Pszichoforyou szerzőinek „illene” óvnunk az olvasóink lelki világát. Végül arra jutottam, hogy ezúttal nemcsak lehet, hanem egyszerűen muszáj kivételt tennünk. A poszttraumás stressz zavar ugyanis pont akkor válik…
bővebben

Már több mint fél éve annak, hogy útjára indítottuk sorozatunkat, amelynek lényege, hogy egy, a hírlevelünkben (és ettől a hónaptól a Pszichoforyou Pozitív csoportban) feltett kérdésre olvasóinkkal közösen keressük a választ. Júniusban azt kérdeztük tőletek, hogy „Te mitől érzed magad igazán szabadnak?” Ahogy minden hónapban, ezúttal is rengeteg értékes és magvas gondolattal gyarapodott a szerkesztőség…
bővebben

Be is vallanám már az elején, hogy nehéz elfogulatlanul írnom a Mérgező szülők című könyvről, ugyanis a szívemben egy külön kis polc van számára. Valódi terápiás könyvnek nevezném, mely gondosan és biztonsággal vezeti végig az olvasót azon a korántsem könnyű úton, amelynek során feloldozhatja és felszabadíthatja magát az egykori romboló hatás, a gyermekkor béklyói alól.

Bár a becslések szerint 2040-re a világ társadalmainak egy része elérheti az 50%-os idősarányt, az öregedés még mindig egy olyan téma, amelyről leginkább akkor hallhatunk, ha arról esik szó, hogyan vehetjük fel vele a harcot. Jóval kevesebbet beszélünk arról, mit tehetünk azért, hogy az előbb-utóbb biztosan bekövetkező időskorunk ne passzivitásba burkolózva, betegségekkel küszködve teljen, hanem…
bővebben

Amikor két ember egy tartós, elkötelezett kapcsolatban él és szeretik egymást, közös életük és jövőképük van, de ennek ellenére becsúszik egy szeretői kapcsolat, akkor felmerül a kérdés, hogy miért alakult ez így? A párterápián elhangzó kérdésemre általában az a válasz, hogy a hűtlen félnek esze ágában sincs elhagyni a párját, ő maga sem érti, miért…
bővebben

Csökkenti a stressz-szintünket, javítja a koncentrációnkat, segít a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek elleni harcban. Kreatívabbá tesz. Növeli a várható élettartamunkat. Segít jelen lenni, elengedni a múlton való rágódást, a szorongást – és még sorolhatnánk, de a lényeg: kevés olyan dolog van, ami annyira jót tesz nekünk, mint a természetben töltött idő.

„A közös összebújások helyett pótanya lettem, a romantikázás helyett a főzés, a szendvicskészítés és az éjszakai lázmérés jut. A páromban egy kenyérre kenhető apukát látok, aki megszűnt a gyerekes napokon szerelmes férfi lenni. Nekem is anya üzemmódban kell működnöm annak ellenére, hogy nem vagyok a gyerekek anyja. Teljes a káosz, nem tudom, hol a helyem…
bővebben