„Csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük” – Brené Brown, „A tökéletlenség ajándéka” című könyvét ajánljuk

Szerző: | 2020. 02. 07. |

„Hogy mennyire ismerjük és értjük önmagunkat, az valóban nagyon fontos. Van azonban valami, ami még alapvetőbb ahhoz, hogy szívvel-lélekkel éljünk: önmagunk szeretete” – írja Brené Brown régi-új, A tökéletlenség ajándéka című könyvében. Az érzelmek világát kutató szerző lépésről lépésre, fejezetről fejezetre vezeti végig olvasóját a perfekcionizmustól az önelfogadásig vezető úton, miközben azt is megmutatja, hogyan lehet elvárások, ítélkezés és összehasonlítgatás nélkül szeretni, hitelesen, bizalommal és hálával a szívünkben, kreatívan élni. Jól hangzik, ugye? Lássuk, hogyan is áll össze a „szívvel-lélekkel teli élet” receptje – Brené Brown módra.

„A perfekcionizmus valójában báli ruhába öltöztetett önbizalomhiány” – ez a mondat nem a fent említett kötetben, hanem Elizabeth Gilbert Big Magic című könyvében olvasható.

Azért szeretem ezt a definíciót, mert jól „üstökön ragadja” a perfekcionizmus lényegét, vagyis azt, hogy a tökéletességre törekvés hátterében a „nem vagyok elég jó” mondat lüktet, annak minden félelmével és életünket megbéklyózó görcsösségével együtt.

Tulajdonképpen ezt az összefüggést bontja ki Brené Brown A tökéletlenség ajándéka című könyvében (a könyv először 2012-ben, Élj szívvel-lélekkel! címmel jelent meg az Édesvíz Kiadó gondozásában – a szerk.).

A világhírű kutató vizsgálódási területe az emberi kapcsolatokra és az érzelmek világára terjed ki, és ahogy arról a szerző részletesen is beszámol, megállapításait az úgynevezett kvalitatív módszer eszközeivel kimódolt eredményekre alapozza. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egyéni és fókuszcsoportos kutatási interjúkat készít (magyarul emberekkel beszélget), majd az így megismert történetek és információk között összefüggéseket, mintázatokat keres, hogy választ kapjon a kérdéseire.

Milyen kérdések?

„…amikor először belevágtam abba, amit később a szívvel-lélekkel teli élet kutatásának neveztem el, két kérdésem volt: Hogy fest az emberi kapcsolatok anatómiája, és hogyan működik? (…) Szerettem volna tudni, hogyan alakíthatunk ki értelmes és igazán értékes emberi kapcsolatokat.”

Ez a kérdés aztán, ahogy az lenni szokott, további kérdéseket vetett fel, és olyan fogalmakat sodort a kutató látóterébe, mint a szégyen, a sebezhetőség vagy a bátorság.

„Rájöttem, hogy azok a férfiak és nők, akik elfogadják tökéletlenségeiket és sebezhetőségeiket, és hatékonyan tudják kezelni a szégyent, egy bizonyos életfelfogás mentén helyezkednek el”.

A tízéves kutatói munka, és az ez idő alatt megismert, több mint tízezer történet alapján kirajzolódó mintázatok és összefüggések mentén Brené Brown arra a következtetésre jutott, hogy azok, akik képesek át- és megélni a valahova tartozás, a mély szeretetet és összetartozás-érzését „szívvel-lélekkel teli életet élnek”.

És hogy mi még a titkuk?

„A szeretet és a valahová tartozás érzése az emberi tapasztalat alapvető fontosságú összetevője. Amikor az interjúkat készítettem, rájöttem, hogy csupán egyetlenegy dolog különböztette meg azokat a nőket és férfiakat, akik mély szeretetet és összetartozás-érzést éltek meg, azoktól, akik csak küzdöttek ezért. Ez pedig nem más, mint hogy hittek a saját értékességükben. Ennyire egyszerű, és egyben ennyire bonyolult.

Ha szeretnénk teljes mértékben megtapasztalni a szeretet és a valahová tartozás érzését, akkor hinnünk kell abban, hogy megérdemeljük, hogy szeressenek bennünket és tartozzunk valahová”

– írja könyvében Brené Brown, aki amellett, hogy részletesen megindokolja, miért esszenciális kérdés az emberi kapcsolataink szempontjából az önszeretet, olyan, az emberi kapcsolatainkat ugyancsak meghatározó fogalmakat vizsgál, mint a már említett szégyen, a bátorság, az együttérzés és a szeretet.

A második részben pedig megismerhetjük – a kutatás során kirajzolódó összefüggések mentén – a szívvel-lélekkel teli élet receptjét, vagyis azt, hogy milyen fogalmakat, viselkedésmintákat kell el- és beengednünk az életünkbe ahhoz, hogy az emberi kapcsolatainkat és a saját érzéseinket a maguk teljességében át- és megélhessük, anélkül, hogy mások elvárásainak akarnánk megfelelni.

Mit engedjünk el?

Brené Brown vizsgálódásai és a felvett interjúk alapján arra jutott, hogy a perfekcionizmus mögött megbújó félelmektől a szívvel-lélekkel teli élet felé vezető úton el kell engednünk:

  • mások véleményét és azt, hogy azoknak túlzott jelentőséget tulajdonítunk
  • a perfekcionizmust
  • a tompaság és a tehetetlenség érzését
  • a hiányérzetünket és az azzal kapcsolatos félelmeinket, hogy mit veszíthetünk
  • a bizonyosság igényét
  • az összehasonlítást
  • a kimerültséget és azt, hogy a produktivitásunktól tesszük függővé az önbecsülésünket
  • a szorongást – mint életstílust
  • az önmagunkkal kapcsolatos kételyeinket, és a „KELLENE” szót
  • azt, hogy mindig mindent kézben akarunk tartani.

Nos, így elnézve ez a lista egy életre elegendő feladatot ad nekünk, amivel azért a szerző is tisztában van, legalábbis erre utal az alábbi, a könyvből idézett mondata:

„Tudom, hogy ha szívvel-lélekkel igyekszünk élni, az nem olyan, mint amikor egy cél felé törekszünk. Inkább mintha egy csillag felé tartanánk az égen. Sosem érkezünk el hozzá igazán, azt azonban egyértelműen tudjuk, hogy jó irányba haladunk”.

Mit engedjünk be?

És hogy melyek azok a dolgok, amiket nem el, hanem pont, hogy be kell engednünk az életünkbe – feltéve, hogy szeretnénk át- és megélni a valahova tartozás érzését, és eltökélt szándékunk leszámolni azzal a fejünkben zakatoló mondattal, hogy „nem vagyok elég jó”?

Íme, az a tíz fogalom, amelyet Brené Brown, és az ő kutatási eredményei szerint érdemes meggyökereztetünk az életünkben (a fogalmakat egy-egy, a vonatkozó fejezetből idézett részlettel is kiegészítettük.) :

  • hitelesség

„A hitelesség arról szól, hogy nap mint nap elengedjük azt, amilyennek szerintünk lennünk kellene, és elfogadjuk azt, akik vagyunk. A hitelességet választani annyi, mint kifejleszteni magunkban a bátorságot, hogy tökéletlenek legyünk, kijelöljük a határainkat, és megengedjük magunknak a sérülékenységet”.

  • önegyüttérzés

„Egyetlen pillanat, amikor együtt érzel önmagaddal, az egész napodat megváltoztatja. Ilyen pillanatok sorozata pedig az egész életedet.” (Christopher K. Germer)

  • spirituális rugalmasság

„A spiritualitás annak felismerése és ünneplése, hogy mi mindannyian elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz egy olyan hatalom által, amely nagyobb mindannyiunknál, és hogy ehhez a hatalomhoz, és egymáshoz fűződő kapcsolatunk a szeretetben és az együttérzésben gyökerezik. A spiritualitás gyakorlása távlatot, értelmet és célt ad az ember életének.”

  • hála és öröm

„…a hiányérzetünket sosem a bőség keresésével kell orvosolnunk, sokkal inkább azzal, hogy az elégedettség nézőpontjára váltunk: mindannyiunknak megvan a lehetőségünk minden körülmények között, hogy hátralépjünk, és elengedjük a hiányérzetet tápláló gondolkodásmódot. Ha ezt megtesszük, máris felfedezhetjük a megelégedettség meglepő igazságát.”

  • bizalommal teli hit

„Az igazság az, hogy a legtöbbünk nem túl magabiztos a saját tudását illetően. Ezért szeretjük a garantált dolgokat, olyannyira, hogy sokszor nem is figyelünk agyunk tanítási folyamatainak eredményeire. Ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk egy erős belső megérzést, inkább hagyjuk, hogy elvakítson minket a félelem, és másoktól várjuk a megerősítést.”

  • kreativitás

„Az összehasonlítgatás elhagyása nem egy egyszeri, kipipálható feladat. A legtöbbünk számára folyamatos éberséget igényel. Könnyen szem elől veszíthetjük a saját utunkat, hogy megnézzük, mit csinálnak és hol tartanak a többiek. A kreativitás, amely tulajdonképpen eredetiségünk kifejeződése, segít, hogy mindig tisztában legyünk azzal, hogy amit mi viszünk a világba, az teljesen egyedi, és semmivel sem összehasonlítható.”

  • játék és pihenés

„A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió.” (dr. Stuart Brown)

  • nyugalom és csend

„A csend nem egyenlő azzal, hogy a semmire fókuszálunk. A megtisztulásról szól. Arról, hogy megnyitjuk az érzelmi összevisszaságtól mentes teret, és megengedjük magunknak, hogy igazán érezzünk, gondolkodjunk, álmodjunk és kérdezzünk.”

  • értelmes munka

„Mindannyian rendelkezünk adottságokkal és tehetségekkel. Ha gondozzuk ezeket, és megosztjuk őket a világgal, értelmet és célt vihetünk az életünkbe.”

  • A nevetés, az ének és a tánc

„A hopi indiánoknak van egy mondásuk: »Aki látja a táncunkat, az hallja a szívünket«. Én tudom, milyen nagy bátorság, ha hagyjuk, hogy az emberek hallják a szívünket. Az élet azonban túlságosan értékes ahhoz, hogy menőzéssel és az irányítás látszatának fenntartásával töltsük, miközben akár nevethetünk, énekelhetünk és táncolhatunk is.”

A tökéletlenség ajándéka…

„Miközben azt gondoljuk, hogy a tökéletesség megvéd minket a szégyentől és az ítélkezéstől, pont, hogy távol tart minket attól, hogy rátaláljunk azokra az ajándékokra, amelyek a tökéletlenség elfogadásában rejlenek. Ezek a bátorság, az együttérzés, a kapcsolódás” – írja Brené Brown.

Tehát miközben azt gondoljuk, hogy a tökéletességünk védi a kapcsolatainkat – beleértve a saját magunkhoz fűződő viszonyunkat – pont, hogy kárt okoz bennük és körülöttünk, így tulajdonképpen mi magunk válunk a kapcsolat, a kapcsolódás legnagyobb akadályává.

Ha muszáj lenne választanom, akkor a sok fontos összefüggés közül ezt emelném ki a könyvből, ami nemcsak arra mutat rá, hogy milyen meghatározó jelentősége van a szeretetkapcsolataink alakulása szempontjából az önszeretetnek – no meg annak, hogy ennek tükrében miként viszonyulunk az elvárásokhoz…

Ez a könyv tudományos alapokon nyugvó megállapítások mentén egy gigantikus méretű paradoxonra is ráirányítja a figyelmünket: ez pedig az, hogy éppen azok dolgok járulnak hozzá az életminőségünk színvonalának emelkedéséhez, az emberi kapcsolataink elmélyítéséhez és a hangulatunk javulásához, amelyeket következetesen a „nem fontos”, „hiábavaló”, „időpazarló”, ad absurdum „bűnös élvezet” kategóriába sorolunk.

Miközben – és ez a vonatkozó eredmények alapján immár tudományos alapokon nyugvó tézisnek is tekinthetjük – hibázni, hinni, magunkat szeretni, nevetni, énekelni, táncolni, pihenni, játszani, aludni nem időpocsékolás, hanem éppen ellenkezőleg: alapvető emberi szükséglet. Ezek az életünkbe örömöt és megnyugvást hozó dolgok hiedelmeinkkel ellentétben nem eltávolítanak, hanem pont hogy közelebb visznek a teljesebb élethez, és az azt megalapozó elmélyült emberi kapcsolatokhoz.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This