Szerző cikkei

Ha fel kellene sorolnod, hogy mi az, amiben a következő egy évben szeretnél változni, biztosak vagyunk benne, hogy kapásból rá tudnál vágni egy-két dolgot, vagy akár egy komplett listával is elő tudnál állni. Azzal általában tisztában vagyunk, sőt, folyton emlékeztetjük is magunkat arra, hogy miben lehetnénk jobbak, ügyesebbek, gyorsabbak vagy határozottabbak… De mi a helyzet…
bővebben

A trauma sokszor távolinak tűnik mindaddig, amíg váratlanul, elképzelhetetlen erővel be nem robban saját életünkbe is: felforgat bennünk és körülöttünk mindent, hatására összetörhetünk, széteshetünk, megváltozhatunk. Hogyan lehet túlélni, majd együtt élni egy ilyen megrázó eseménnyel? Hogyan lehet elfogadni azt, ami elfogadhatatlan? Hogyan jelenthet a legnagyobb törés egy új kezdetet?

Mindannyiunknak van valami olyan jellegzetessége, különlegessége, ami megkülönböztet minket az úgynevezett átlagtól és azoktól a bizonyos többiektől. De mi a helyzet olyankor, ha csak érezzük és sejtjük azt, hogy valamiben nagyon eltérünk az átlagtól, de magunk sem vagyunk tisztában azzal, mi is lehet az a különbség? Hogyan lehetséges az, hogy évekig, akár évtizedekig rejtve maradhat…
bővebben

Az emberek számára az egyik legnagyobb talány a boldogság, hiszen annyi mindent jelenthet: a célt, az utat, egy állapotot, a lényeget. Sokszor pedig, ha meg is találjuk azt a bizonyos kék madarat, gyakran nem tudunk vele mit kezdeni – ahelyett, hogy magunkhoz szelídítenénk, inkább elengedjük. Miért lehet az, hogy ha egyszer annyira vágyunk rá, mégse…
bővebben

Érzelmeink jönnek, mennek, felkavarnak, padlóra küldenek vagy éppen feldobnak, gyakran követni se bírjuk őket. Egyes érzéseinket a végtelenségig megtartanánk és fürdőznénk bennük, másoktól pedig ahogy csak tudnánk, szabadulnánk. Szomorúságot, szorongást és dühöt átélni valóban kellemetlen és nyomasztó – de biztos, hogy negatív érzéseink ellenünk vannak?

„Csak még egy részt, aztán tényleg alszom…” – ígérjük meg magunknak, ám az egyből kettő, vagy több, vagy akár egy egész évad lesz, másnap pedig karikás szemekkel fogadjuk meg, hogy legközelebb a kedvenc sorozatunk helyett inkább az alvást választjuk. A sorozatok sajátos és varázslatos világában, a lebilincselő történeteknek és szereplőknek nehéz ellenállni, könnyen eshetünk túlzásba,…
bővebben

Bárhogyan is próbáljuk szépíteni, ki kell mondani: az elutasítás fáj, de nagyon. Legyen az egy állásinterjú utáni csend, egy randit lemondó suta üzenet, vagy egy magányosan töltött este, az elutasítás a szívünkbe mar, megrengeti a világunkat, és hatására csak az zakatol bennünk, hogy nem kellünk, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szerethetők…

„Te biztosan nem lehetsz cukorbeteg!” „Fel tudsz állni a kerekesszékből, csak akaraterő kérdése!” „Biztos csak színleled a rákot, azért, hogy figyeljenek rád…” Ezeket a mondatokat biztosan sosem mondanánk egy krónikus testi betegséggel küzdő személynek. Egy mentális betegséggel élőnek azonban fájdalmasan ismerősek lehetnek a fenti fordulatok.

Az egymillió alkoholista országa vagyunk – de vajon hogyan húzzuk meg azt a képzeletbeli határt, ami elválasztja a függőt a néha kissé túlzásba eső, de amúgy „normálisnak” mondható fogyasztótól. Ki számít tulajdonképpen alkoholistának? Aki mindennap iszik, még ha csak egy sört is? Aki csak néha, de akkor nagyon? Csakis az, akinek remeg a keze a…
bővebben

Ha egy tipikus függő családot próbálunk elképzelni, először is gondolhatunk egy alkoholbeteg édesapára, akinek jelenlétét és személyiségét elmossa az alkohol – megfoghatatlan, elérhetetlen, mégis mély nyomokat és sérüléseket hagy. Másodszor egy karikás szemű, ingerlékeny és folyton zsörtölődő édesanya juthat eszünkbe, aki minden eszközzel próbálja házastársa szerhasználatát irányítani. A kép még nem teljes – ha jobban…
bővebben