Szerző cikkei

Lehet, hogy elsőre elfogultnak hangzik, de határozottan úgy gondolom, hogy legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne elmennie pszichológushoz – már csak azért is, hogy megtapasztalja az élményt. Azt, hogy milyen az, amikor van hozzávetőlegesen egy óránk arra, hogy befele figyelhessünk, és szavakkal formát adhassunk annak, ami bennünk történik. Mindezt úgy, hogy tudjuk, a velünk szemben ülő…
bővebben

Hiszünk abban, hogy egy beszélgetés életmentő tud lenni, és hogy önmagában már az az élmény is adhat reményt, hogy valaki megértett és végighallgatott. Nem könnyű beismerni, hogy a problémámat nem tudom egyedül megoldani, tehetetlen vagyok és segítségre lenne szükségem. Vannak azonban olyan helyzetek, mikor hiába akarok, nem tudok senkibe és semmibe kapaszkodni – ilyenkor merül…
bővebben

„Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet, amelyet minden lépésünkkel magunkkal hurcolunk – ezt nevezzük sorskönyvnek” – írja Eric Berne, a méltán híres Emberi játszmák című könyv szerzője. De hogyan tudná eldönteni egy néhány éves gyermek, hogyan fogja élni az életét, ha még számolni is…
bővebben

A munkahelyi kiégésről, vagyis a burnout-szindrómáról valószínűleg már sokan és sokat hallottunk, de mi a helyzet a boreout-szindrómával? Azon kívül, hogy hangzásra elég hasonlóak, és mindkettő a munka világához kötődik, látszólag nincs is bennük egyéb közös. A boreout-szindróma ugyanis a munkahelyi krónikus unalom jelenségét takarja, amely ugyanolyan veszélyes és káros tud lenni, mint a folyamatos…
bővebben

Biztosan sokaknak ismerős a következő helyzet: épp hogy megismerkedtünk valakivel, aki szinte pár perc után olyan bizalmasan avat be élete legintimebb pillanataiba, hogy az már-már kínos. A túlzott önfeltárás hatására elkezdhet villogni belső vészjelzőnk – túl közvetlen, túl gyors, túl részletes – egyszerűen: túl sok. Az önfeltárás, azaz saját élményeink, érzéseink őszinte megosztása alapjában szükséges…
bővebben

„Miért pont én?” „Ez igazságtalanság!” „Mivel érdemeltem ezt ki?” – fogadjunk, hogy a te környezetedben is van olyan személy, akinek vég nélküli, önsajnáló szólamaival már nem tudsz mit kezdeni. Ha egy önmagát előszeretettel sajnáló és sajnáltató személyre gondolunk, akkor egy igazi „energiavámpír”, folyton panaszkodó, fárasztó ember képe juthat eszünkbe, aki előszeretettel nagyítja fel a problémáit,…
bővebben

„A búanyag rém furcsa jószág” – írja egyik versében Parti Nagy Lajos, és ez a megállapítás a magányra is nagyon igaz. A magány ugyanis egyszerre tűnhet idegennek és túlzottan ismerősnek, amitől minél jobban félünk, annál közelebb engedjük magunkhoz. A magány azonban nem csak furcsa, hanem trükkös és aljas jószág is: egyik nagy csapdája az, hogy…
bővebben

„Hogy lehet valaki ennyire nárcisztikus?” – halljuk a mondatot, és már meg is jelenhet előttünk egy arrogáns, önimádó és kiállhatatlan alak képe, akit kapásból kilométerekre elkerülnénk. Pedig a nárcizmus jóval összetettebb jelenség annál, hogy egyetlen, meglehetősen sztereotip kép lefedje azt; gyakran olyanokra is rásütjük ezt a bélyeget, akiket nem is illetne, miközben olyan emberek lehetnek…
bővebben

Be is vallanám már az elején, hogy nehéz elfogulatlanul írnom a Mérgező szülők című könyvről, ugyanis a szívemben egy külön kis polc van számára. Valódi terápiás könyvnek nevezném, mely gondosan és biztonsággal vezeti végig az olvasót azon a korántsem könnyű úton, amelynek során feloldozhatja és felszabadíthatja magát az egykori romboló hatás, a gyermekkor béklyói alól.

Vannak olyan jelenségek, amelyeket sokszor leírunk, és próbálunk értelmezni, a maguk módján mégis érthetetlenek és felfoghatatlanok maradnak. Ilyen például az, ha gyűlölöd azt, akitől legszívesebben szabadulnál, mégis mindig, minden pillanatot meg kell osztanod vele, és folyton veled van, még álmodban is: saját magadat.