„A kötelékfóbia tulajdonképpen az elköteleződés elkerülése” – Interjú L. Stipkovits Erikával a kötelékfóbiáról

Manapság egyre elfogadottabb szinglinek lenni, nyitott kapcsolatban élni, kitolni a házasság, esetleg az összeköltözés idejét. Amikor pedig ennek a miértjét firtatjuk, kitérő válaszokat, megideologizált elméleteket kaphatunk, mint például, hogy a „férfi nem monogám kapcsolatra hivatott”, vagy „nem kell senkihez alkalmazkodni”. Vajon az általános jellegű magyarázatok mögött milyen tényleges okok húzódhatnak a háttérben? A kötelékfóbiáról beszélgettünk L. Stipkovits Erika szakpszichológus-pszichoterapeutával, a Pszichoforyou párkapcsolati kibeszélőjének soron következő adásának vendégével.

L. Stipkovits Erika, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

Kezdjük az elején! Mit jelent a kötelékfóbia?

Bontsuk ketté a szót! A kötelék egyfajta kötődés, elköteleződés valaki iránt, amellyel vállalom azt, hogy a társam az első és a legfontosabb. A másik fontos eleme a köteléknek pedig a MI tudata. MI kettőnknek vannak közös céljai, közös feladatai, közös álmai. Tudom, hogy őt szeretem, mellette teszem le a voksom. Ezen kívül nem elég csak elkötelezettnek lenni, annak is kell látszani a külvilág felé. Ebbe beletartozik az is, hogyan állok ki a párom mellett, és ha kell, hogyan védem meg őt egy társaságban vagy a családdal szemben. A fóbia pedig egy szorongásos zavar, amikor valamitől irracionálisan félek, rettegek, és el is kerülöm a félelem tárgyát. Ebből a kettőből jön létre a kötelékfóbia, ami tulajdonképpen az elköteleződésnek az elkerülését jelenti.

Mitől alakulhat ki ez a fóbia?

Emögött mélyebben a bizonytalan és a dezorganizált kötődés áll, hiszen akiknek biztonságos a kötődése, azoknak nem okoz problémát az elköteleződés. Fontos, hogy

a kötelékfóbia nem az adott párkapcsolatról, hanem összességében az elköteleződés nehézségéről szól.

Sokszor, ha egy kapcsolatban az egyik fél nem akar megházasodni vagy összeköltözni, akkor a másik – tévesen – azt gondolja, hogy nem szereti őt a párja, nem akar vele időt tölteni, nem becsüli, esetleg csak szórakozik vele, megcsalja. Gyakran azonban nem erről van szó.

Akkor mégis mi áll mögötte?

A kötelékfóbiás fejében gyakorlatilag egy elkerülő viselkedés van. A fóbiák az áttolás elhárító mechanizmusával működnek, az egyént védik. A liftfóbiás például az összes szorongását a liftre „tolja át” – ameddig nem kell liftbe szállnia, nem fog szorongani, egészen addig, amíg be nem kell lépnie egy liftbe. Egy kötelékfóbiás is jól érzi magát a partnerével, jól szórakozik vele, egészen addig, amikor az elköteleződésre kerül a sor. Ekkor előjön a hatalmas mértékű szorongás, ami egészen a megsemmisülés élményéig tudja elvinni.

Hogyan jelenik meg ez egy párkapcsolatban?

Megjelenhet úgy, hogy a kapcsolat jövője egyfajta tabutémaként van jelen a partnerek között. Vannak párok, akik már hosszú ideje együtt vannak, de sosem tisztázzák azt, hogy merre is tart a kapcsolatuk. Ha az egyik fél próbálna is beszélni róla, a kötelékfóbiás már ettől rosszul lesz, és rögtön sorolni is fogja a kifogásokat. Előfordulhat, hogy bár szóba kerül a jövő, de abban mindig egyes szám első személyben beszél a fóbiás, a párját meg sem említi benne. Vagy például, ha az egyik fél vesz egy házat, egy leendő otthonnak szánva azt, ám annak berendezésében nem kéri ki a másik véleményét, nem vonja bele mondjuk a lakberendezésbe, hanem mindenben egyedül dönt.

Egy párkapcsolatban az a normális, ha az intimitás mély, és egyre mélyül az idő előrehaladtával: egyre inkább megnyílunk egymás előtt, egyre több dolgot mesélünk el magunkról, a gyerekkorunkról. Az ilyen érzelmileg intim helyzetekbe azonban egy kötelékfóbiás nem, vagy csak nagyon nehezen megy bele. Ide tartoznak az olyan családi programok is, ahol fel kellene vállalni a másikat, például egy családi esküvő. Az tuti, hogy arra az alkalomra meg fog betegedni, vagy valamilyen indokkal lemondja.

Ez majdnem olyan, mint a barátság extrákkal…

Pontosan! Még csak meg sem nevezi mások előtt, hogy ki vagy te neki. Nem használja azt a szót, hogy társam vagy párom, inkább csak a barát, partner szavakat – és így emlegeti az előző kapcsolatait is.

Honnan jöhet ez a nagymértékű szorongás az elköteleződéssel kapcsolatban?

Emögött általában valamilyen múltbéli trauma van, ami megakadályozza a közelséget, az intimitást. A szorongást kiváltó traumatikus élmény jöhet akár előző párkapcsolatból, ahol például megtépázták az egyik fél önbizalmát, de nagyon gyakran a gyerekkorból hozzuk. Hiszen ott alapozzuk meg a kötődési stílusunkat azáltal, mennyire tudtunk érzelmileg közel lenni és intim kapcsolatot kialakítani a szüleinkkel.

Mi segíthet annak a felismerésében, hogy azért futom újra és újra ugyanazokat a köröket, és azért futnak zátonyra a kapcsolataim, mert kötelékfóbiában szenvedek?

Ez elég nehéz, hiszen a fóbiás elkerüli azt, ami rossz neki, így a kötelékfóbiás is tulajdonképpen az egész életét le tudná élni ezzel az elkerülő viselkedéssel. Főleg azért, mert jó ideig nem jár szenvedésnyomással, ellentétben például a pánikrohammal.

Egy kötelékfóbiával küzdőnek oda kellene eljutnia, hogy felismerje azt, hogy amikor előjön az elköteleződés témája, akkor hatalmas mértékű szorongás lesz úrrá rajta. Ez a legfontosabb: belátom-e, hogy félek elköteleződni, félek lerakni valami vagy valaki mellett a voksomat.

Ehhez kellhet a család és barátok segítsége is, illetve egy nagy adag önreflexió. Igazából a félelmeinket úgy tudjuk leginkább legyőzni, ha szembenézünk azzal, amitől félünk. Így a kötelékfóbiások az elköteleződéstől való félelmüket úgy tudják oldani, ha nyílt, őszinte kommunikációt folytatnak a társukkal arról, hogy mitől jön elő a szorongásuk.

Az eddigiek alapján elég sokrétű problémával állunk szemben…

Bizony. Vannak olyanok, akik ugyan elköteleződnek, házasságban élnek, de munkaalkoholisták. Késő éjjelig dolgoznak – ott szintén nincsen sem intimitás, sem beszélgetés, sem érintés. Mások pedig attól félnek, hogy elveszítik azt, akit megszeretnek, ezért inkább érzelmileg távolságot tartanak. Vagy attól retteghetnek, hogy elutasítják. Nagyon sok minden lehet a gyökérben, ott mélyen.

Mit tehetünk a partnerünkért, hogy segítsünk neki? Vagy épp mit tehet értünk a párunk, ha mi szenvedünk ebben?

Fontos, hogy ne kiáltsuk ki a másikat az egyedüli bűnösnek, hiszen egy párkapcsolatban 50-50%-ban van jelen a két fél. Általában tudattalanul választunk párt, és ezt a szükségleteinkhez igazodva tesszük.

Ha én olyan társat választottam, aki nem tud elköteleződni, önmagamat is meg kell vizsgálni: vajon én hogyan állok ezzel a kérdéssel?

Előfordulhat, hogy mindkét félnek vannak nehézségei az elköteleződéssel kapcsolatban, vagy egy intimitáskerülőnek egy társfüggő a párja. Ahogy már említettem, fontos az önreflexió – mindkét fél esetében.

Érdemes szakemberhez is fordulni segítségért?

Mindenképp! Akár párterápiára, akár egyedül, ha a társam nem hajlandó. Kezdjük el magunkat is analizálni, hogy miért épp egy kötelékfóbiással élhetünk együtt. Ilyenkor általában kiderül, hogy a másik oldalon is van kötődési sérülés. El kell fogadni, ha a párunk nem áll készen az elköteleződésre. Ezzel együtt akkor viszont el kell gondolkodnunk azon, érdemes-e, akarjuk-e ezt így tovább folytatni. Illetve azon, én mit is akarok valójában. Hiszen a jó párkapcsolat akkor működik, ha megvan a hármas egység: az elköteleződés, az intimitás és a szenvedély. És mindegyikért keményen tenni kell, nem megy magától. Folyamatosan dolgozni kell azért, hogy legyen mély intimitás, elköteleződés, és a szenvedély is megmaradjon.

Ha tényleg mindent megpróbáltam, analizáltam magamat, próbáltam megnyílni, párterápiát javasolni, és mindenben elutasító volt a párom, akkor itt jön be az a mondás, hogy „aki szeret, az el tud engedni”. Az igazi szeretet az, hogy el tudom engedni a kapcsolatot, a saját érdekemben.

Mit gondolsz, mennyire járulhat hozzá a kötelékfóbia terjedéséhez a mai gondolkodás a kapcsolatokról?

Sajnos manapság azt látom, hogy nagyrészt a csábítás meg az izgalom tartja életben a kapcsolatokat, és ehhez ideológiákat is gyártanak. Ilyenkor mondják a férfiak például, hogy „hajtja őket a vadászösztön, képtelenek egyhelyben maradni”. Vagy például a szinglik általában kitalálnak mindenféle indokot, hogy miért szeretnek szinglik lenni és miért nincs szükségük senkire. Kevesen vannak, akik bevallják őszintén, hogy vágynak egy kapcsolatra, de még nem sikerült megtalálniuk az ideális párt hozzá. Ide tartozik még a nyitott házasság is, vagy az „én-idő” hangoztatása. Nagyon könnyű arra hivatkozni, hogy szükségem van én-időre, ezért hetekre elutazok valahova egyedül. Jól lehet rejtőzködni ezzel.

Az elköteleződésnek a túl nagy merítés is az akadálya. Mindig azt hisszük, hogy van jobb, van másik. Nem segít ebben a mai fogyasztói attitűd sem, a „fogyaszd el, dobd el” – mentalitás. Manapság az a divat, hogy minden kidobható, eldobható, és már a kapcsolatokba sem teszünk akkora energiát, mint kellene. Hiszen az újdonság mindig hozza az izgalmat, és a szenvedély, mint tudjuk, jó esetben két évig tart ki. Utána át kellene mennie a szenvedélynek társszerelembe, ehhez azonban intimitás kell. A kötelékfóbiás erre viszont nem képes, ezért a társszerelemre sem.

Viszont az nagyon fontos, hogy

a kötelékfóbiás igenis vágyik kapcsolatra, szeretetre, csak el sem tudja képzelni, hogy megkapja. Ha pedig megkapja, akkor nem hiszi el, hogy abban nem fog sérülni, az meg végképp elképzelhetetlen számára, hogy adjon is.

Nagyon jó, ha valaki végül elmegy terápiára, mert a szakemberrel megélheti a kötődést, az intimitást, szabadon kifejezhet bármilyen érzést és megtanulhatja, hogy nem élnek vissza a bizalmával. Olyanokat lehet megtapasztalni egy terápiás kapcsolatban, amit eddig nem élt meg a kötődés során. Ezért nagyon is érdemes ezzel dolgozni, ha valaki az elhangzott jegyeket észleli magán vagy a párján.

A Pszichoforyou párkapcsolati kibeszélőjének következő adásában L. Stipkovits Erikával fogunk beszélgetni arról, hogyan lehet felismerni a kötelékfóbiát, milyen félelmek húzódhatnak meg a hátterében, és mit tehetünk azért, ha változtatni szeretnék. Ha szeretnél még jobban elmélyedni a témában, várunk szeretettel az online eseményünkön! További információkat ezen a linken találsz.