„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni” – állítja Dumbledore J. K. Rowling nagy sikerű regénysorozatának első kötetében. Ez alapján elég ijesztőnek hatnak azok a statisztikák, amelyek szerint átlagosan napunk egyharmadát, ennél bátrabb becslések szerint pedig akár felét is ábrándozással töltjük.

Napjainkban már az iskolában, különösen a felsőoktatásban és a legtöbb munkahelyen elvárás, hogy tudjunk profi prezentációt tartani. Természetesen mindezt meggyőzően, hatásosan, mégis természetes karizmával kísérve. De mitől lesz jó az előadásunk? És mit tegyünk, ha hiába tökéletes a prezink, annyira izgulunk, hogy egy hang sem jön ki a torkunkon?

Anna és kisfia, Marci, igazán különleges helyre érkeztek meg az elmúlt napokban: a szavak birodalmába, ahol minden kiejtett szó varázserővel bír, függetlenül attól, hogy azokat a mindent saját nyelvén kommentáló másfél éves, vagy az ettől olvadozó anyukája ejti ki. És hogy – az első pillanattól fogva – mennyire fontosak a szavak, és a szavak előtti,…
bővebben

Lola egy tündéri iskolás kislány, aki imádja Garfieldot, a Minecraftot, a barátait, a balerinacipőjét, ami éppen olyan, mint amilyet Derű viselt az Agymanókban – és április 2-át, az Autizmus Világnapját. Hogy ez az utolsó nem egészen megszokott egy átlagos gyerektől? Hát, Lola sem éppen egy átlagos kislány.

Vajon mit mondjak? Hogyan fejezzem ki magam? Mire vigyázzak, hogy ne bántsam meg a másikat, de mégis egyértelmű legyek? Szorongató kérdések, amelyek mindenkiben felmerülnek, mielőtt nekiveselkedik egy kapcsolat lezárásnak. Mert bizony szakítani nem könnyű feladat és – bár kívülről úgy tűnhet – annak sincs könnyű dolga, aki kimondja, hogy vége.

A szerencse olyan dolog, amire mindenki vágyik. Bármilyen keményen dolgoztunk a vágyott eredmény eléréséért, bízunk benne, hogy a döntő pillanatban mellénk szegődik. Sokszor igyekszünk is megkönnyíteni Fortuna dolgát, például amikor időt és fáradtságot nem kímélve felkutatunk egy négylevelűt a lóherék között, vagy sokat próbált, garantáltan szerencsét hozó tollunkkal írjuk alá a fontos okmányokat. Vajon valóban…
bővebben

A letűnt idők és korunk filozófusai, kutatói valószínűleg egyetértenek azzal a kijelentéssel, hogy a boldogság definiálása bizony embert próbáló feladat. Ma valahogy úgy ragadják meg ezt a törékeny fogalmat (érzést), mint egy pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapotot, amely az elégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet.

Egy séta sok szempontból hasznos lehet: kiszellőztethetjük a fejünket, testileg és szellemileg felfrissülhetünk, töltekezhetünk. Mindezek mellett egy kiadós séta egy elakadásban, az előttünk tornyosuló problémák megoldásában, azok továbbgondolásában is segíthet. És ez különösen igaz akkor, ha társaságnak egy olyan embert választunk, akinek számíthatunk az értő figyelmére, és akivel menet közben bátran megoszthatjuk a terheinket.

Van egy dolog, ami nagyon sokat tehetne az emberi kapcsolataink javulásáért: az asszertív kommunikáció. Asszertívnak lenni annyi, mint képesnek lenni a kezdeményezésre, kiállni önmagunkért, de nem agresszív módon, felszólalni, amikor kell, illetve javaslatokat és kéréseket hatékonyan megfogalmazni. Ez mind szép és jó, de hogyan?

Manapság gyakorlatilag bármikor bármi elérhető körülöttünk, és ez különösen igaz az ételekre, élelmiszerekre. Reggeli? Irány valamelyik pékség munkába menet. Napközben éhezünk meg? Leugrunk gyorsan a büfébe. Vacsoraidő? Elmegyünk valamelyik gyorsétterembe. Ha pedig már úgyis arra járunk, akkor bemegyünk a kedvenc cukrászdánkba is…