Vannak olyan párkapcsolatok, ahol igazán jól csak a szex működik. Ilyenkor az egyébként konfliktusokkal és harcokkal teli közös életben a szex az egyetlen olyan terület, ahol a felek harmóniát tudnak megélni. A sok veszekedés nem jelent akadályt a szexuális életükben, hiszen ők az együttléteik során – a viharok ellenére is – érzelmileg nagyon közel tudnak kerülni egymáshoz. Ez olyan erős energiát ad mindkét félnek, amitől a kapcsolat életben marad – még úgy is, hogy több fontos helyzetben és kérdésben nincs meg a kiegyensúlyozott működés.
Szeretném viszonyítási alapként megjeleníteni, milyen is egy olyan kapcsolat, amiben a két ember képes biztonságosan kötődni, mindketten felnőtt felelősségvállalással, partnerként vannak jelen, ami szexuális életükben is megmutatkozik. Az ilyen kapcsolatokban mind a szexualitásban, mint a kötelezettségekkel tarkított közös életben megélhető a harmónia. Nem játszmákkal teli, hanem tiszta a kommunikáció, közös megoldások, megértés és empátia jellemzi a kapcsolódást. Általában a szexuális élet is kiválóan működik, hiszen mindkét fél ápolja a saját szexuális személyiségét, így a szexet nem arra használják, hogy a gyermekkori érzelmi hiányaikat pótolják.
A gyermekkorunkban megélt fizikai és érzelmi hiányainkat tudattalanul magunkkal cipelhetjük felnőtt életünkbe. Amennyiben ezek lezáratlan belső konfliktusként dolgoznak bennünk, kapcsolatainkban kereshetjük ezek kielégítésére a lehetőséget. Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont a szexualitás lehet az a terület, ahol ezeket a korai hiányokat pótolni próbáljuk?
Jó esetben, amikor egy pár megteremti a szexuális együttléthez szükséges feltételeket, akkor mindketten szeretnének kapcsolódni, érzelmeket és szexuális élvezeteket átélni. A hétköznapi életben, a rohanó, feladatokkal teli világban nehéz igazán kapcsolódni, és nem is mindenkinek megy, hiszen ott tudatosan működünk.
Hányszor fordul elő, hogy a partnerünk a beszélgetés síkján szeretne kapcsolódni, de mi nem tudunk rá odafigyelni, mert a jelenben érő egyéb impulzusok elterelik a figyelmünket? Gyakran sem a verbalitásban, sem a tevékenységek síkján nem találkozik a két társ, és lehet, hogy az érzelmi kapcsolódás sem tud létrejönni, így óriási hiánnyal küzdenek mindketten.
Viszont a szexualitásban eredendően a tudattalanban rejlő motivációk tudnak felszínre kerülni. A szexualitás genetikailag kódolt viselkedés, melynek fő funkciója a gének örökítése és a fajfenntartás. Éppen ezért ez a mélyen rejlő motiváció annyira erős, hogy a hétköznapi sérelmeket is képes felülírni. Egy ideig mindenképp.
Az adok-kapok egyensúlya a szexualitásban is fontos, ennek ellenére vannak olyanok, akiknek – a kötődési típustól függően – az önátadás jelenti a kapcsolódást a szexuális együttlétek során, és vannak, akiknek inkább a gyermekkorban meg nem élt szükségletek kielégülése adja meg a szexuális együttlétek örömét. Ezek a mozgatórugók nem tudatosak, sokkal inkább tudattalan motivációk.
Kötődés és szexualitás
A biztonságos kötődők szexuális életében egyaránt jelentős a szexuális élvezet, valamint az érzelmi közelség és összeolvadás, hiszen ők közel is tudnak kerülni a másikhoz, és képesek a saját autonóm szexuális szükségleteiknek is teret adni.
Egy szorongó-ambivalens és egy passzív-elkerülő kötődő pont azt tudja adni egymásnak a szexben, amire kölcsönösen szükségük van. Így szívesen tartózkodnak a szeretkezés mezsgyéjén, miközben a közös életük fárasztó, nehézkes, hiszen nincsenek közös megoldások.
Judit és Marcell egy harmincas éveiben járó pár, akikre eltérő kötődési minta jellemző. Kapcsolatukban láthatóan a szorongó-ambivalens kötődésű Judit a domináns fél, aki többnyire a kapcsolatért tesz, számára ez a fő motiváció. Az ő működésének a fő mozgatórugója a „közös”. Ezzel szemben az elkerülő kötődésű Marcell leginkább visszahúzódó, jellemzően ráhagyja a döntést Juditra, így autonóm szükségletei nem elégülnek ki. Marcell a saját autonómiáját úgy éli meg, hogy a passzív ellenállásával tudattalanul szabotálja a „közös” létrejöttét, ami Juditból még inkább kiváltja a fokozott teljesítményt. Marcell tehát passzív-agresszív eszközökkel éri el azt, amit ő szeretne a kapcsolatban.
„Fárasztó az életünk, csak a kiváló szex tart benne a párkapcsolatban. Azt érzem, amikor szeretkezünk, mintha egy másik férfi lenne az ágyban, aki odaadó, figyelmes, érzéki és remek szexuális partner. Ez a férfi a hétköznapokban, a mindennapi feladatok során eltűnik.”
„Marcell zárkózottá, passzívvá, örömtelenné válik, vagy éppen alárendelődik, ami nagyon fárasztó. Sokszor kötözködik, és nem képes empátiára sem, amitől nagyon szenvedek. Például, ha összeveszünk este, akkor egy perc múlva már horkol mellettem, én pedig nem tudok aludni a zaklatottságtól.”” – meséli Judit.
Marcell Juditot túl soknak érzi.
„Ember legyen a talpán, aki el tudja viselni Judit állandó zizegését. SOK, amit Judit művel, mindig izzik körülötte a levegő, sokszor az olvasásba menekülök. Mindent együtt akar csinálni, soha nem hagy nyugton. Egyedül a szexben vagyunk összhangban, szerintem ez tart bennünket össze.”
A szorongó-ambivalens fél számára a szex válik az érzelmi szükségletek kielégülésének színterévé, hiszen ilyenkor létrejön a nagyon intenzív közelség és kapcsolódás. Az elkerülő az érzékiségben kockázat nélkül éli át azokat az érzelmeket, amiket a hétköznapi szituációkban lefojt. A szexben szabadjára engedi magát, ami a partnernek egy fantasztikus élmény.
A szexuális harmónia sokáig életben tudja tartani a kapcsolatot, de egy idő után a folyamatos harc mellett szükség van hétköznapi megnyugvásra is. Ha ez nem történik meg, akkor két magányos ember fog élni egy párkapcsolatban, ami egyre inkább eltávolítja őket egymástól, és egy idő után már az addig jól működő szexuális élet mozgatórugója leginkább a stresszoldás lesz.
Gyermekkori mítoszaink
A gyermekkorban sokszor hallott üzenetek, a családi mítoszok a gyermek számára alapigazságként működnek, a valóságot tükrözik számára. Például amikor az édesapa úgy viselkedik a kislányával, mint egy domináns férfi az élete királynőjével, akkor az apa a kislányával alkot szövetséget, nem a feleségével. Ilyenkor az apa kisajátítja és a saját értékességének bizonyítékaként tekint a leánygyermekére. A szépsége, az eredményessége mind-mind az édesapa nagyszerűségét igazolja, aki a kislányához kora gyermekkorától kezdve úgy viszonyul, mint férfi a nőhöz. A program beágyazódik, majd meghatározza a gyermek felnőttkori szexuális életét.
Johanna mesél:
„Olyan férfivel tudom jól megélni a szexualitásomat, aki domináns és legény a talpán. Tibor pont ilyen, így remekül működik a szex. Ő irányít és én ezt nagyon élvezem. A korábbi párommal nagyon jó kapcsolatom volt, de nem működött a szex. Mindig megkérdezte, hogyan kényeztessen, és ettől a hideg rázott. Tibor pontosan tudja, mi a jó nekem a szexben, viszont az életünk egy csatatér. Erőtlen vagyok, már legszívesebben elválnék, de anyagilag is függő helyzetben tart engem. Sikerült egy bántalmazó kapcsolatba lépnem, ahol az egyetlen örömöm a szex.”
Tibor gyermekkorában az volt a hiedelem, hogy egy férfi legény a talpán, soha nem sír, erős és határozott. A szülők megüzenték, hogy az érzelmek kinyilvánítása a gyengeség jele, viszont amikor határozott és kemény volt, akkor az jutalmazott viselkedéssé vált.
„Amikor elestem és sírtam, akkor a szüleim rám szóltak, hogy egy fiú nem sírhat, mert erős. Az életemben egyetlen egyszer sírtam egy filmen, amikor senki sem látott. Johannának mindent megadok, ő az én hercegnőm. Nem kell dolgoznia, gyönyörű házban élünk, semmire sincs gondja. Büszke vagyok arra, hogy mindent megadok neki, és ráadásul még szexuálisan is nagyon kívánom!”- meséli Tibor.
Így Tibor és Johanna a megtanult hiedelmeknek köszönhetően olyan párost alkottak, ahol mindketten azt a tudást használhatták, amit a gyermekkori hiedelmek alapján megtanultak. A szexben újraélik a bevésődött alapélményeket, és ez az ismerősség biztonságot adó.
Johanna számára a férfi dominancia és a hétköznapokban megélt elkényeztetés adta az ismerősség érzését, Tibornak pedig a macsó mítosz adta meg a „szerethető férfi” viselkedési mintázatát.
Mi lehet a megoldás?
Ha azt érezzük, hogy csak a szexualitás működik a párkapcsolatban, érdemes feljegyzéseket készítenünk arról, hogyan is érezzük magunkat a hétköznapokban. Ha később elolvassuk, egy idő után szélesebb spektrumú képet kapunk arról, hogy valóban jó helyen vagyunk-e?
Ha a kapcsolatnak valóban vannak értékei, mert létezik egy erős szövetség a partnerek között, akkor érdemes pszichológustól párterápiás segítséget kérni, az egyéni terápia pedig segít feltárni a gyermekkorából hozott hiedelmeket, megismerni és megérteni a saját sémákat.
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.