A mai kor emberére jellemző, hogy a nagy a rohanásban egy pillanatra sincs ideje megállni, önmagába tekinteni. Az állandó sietség mellett a nagyvárosi életmód is elidegeníthet minket nemcsak egymástól, de bizonyos szempontból önmagunktól is: ahogy környezetünkkel, úgy saját magunkkal is egyre nehezebb valódi, mély kapcsolódást kialakítani. Ha szeretnénk visszatalálni önmagunkhoz, célszerű az alapoknál kezdeni, és…
bővebben

Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy…
bővebben

Érezted már valaha úgy, hogy sok olyan terhet is magaddal cipelsz az utadon járva, ami igazából nem a te „csomagod” lenne? Vagy talán nem is tudatosul benned, hogy mindez valójában nem a tiéd, egyszerűen csak lehúz a sok nehéz súly, és egyre nehezebb tőlük előre haladni? Sokan vagyunk ezzel így; mi vagyunk azok, akik „magunkra…
bővebben

„Te biztosan nem lehetsz cukorbeteg!” „Fel tudsz állni a kerekesszékből, csak akaraterő kérdése!” „Biztos csak színleled a rákot, azért, hogy figyeljenek rád…” Ezeket a mondatokat biztosan sosem mondanánk egy krónikus testi betegséggel küzdő személynek. Egy mentális betegséggel élőnek azonban fájdalmasan ismerősek lehetnek a fenti fordulatok.

Az egymillió alkoholista országa vagyunk – de vajon hogyan húzzuk meg azt a képzeletbeli határt, ami elválasztja a függőt a néha kissé túlzásba eső, de amúgy „normálisnak” mondható fogyasztótól. Ki számít tulajdonképpen alkoholistának? Aki mindennap iszik, még ha csak egy sört is? Aki csak néha, de akkor nagyon? Csakis az, akinek remeg a keze a…
bővebben

Ha pszichés problémákról van szó, a segítségkéréshez sokunk számára hosszú és rögös út vezet. Gyakran azért, mert hiába érezzük, hogy baj van, egyre csak halogatjuk és halogatjuk azt a bizonyos telefonhívást, mert félünk. Félünk az ismeretlentől, a pillanattól, amikor becsukódik mögöttünk a rendelő ajtaja, sőt, attól is, hogy a szakember a szemünkbe mondja: tényleg gond…
bővebben

Azt hiszem, mindenkivel előfordult már, hogy amikor tükörbe nézett reggel, legszívesebben visszabújt volna az ágyba, hogy a fejére húzza a takarót. Meg talán még egy papírzacskót. Esetleg egy vödröt. A napunk olyankor is indulhat nehezen, amikor „csak” a fáradtság, kialvatlanság nyomait látjuk az arcunkon – ezt a rossz érzést azonban megsokszorozza, ha mindemellett valamilyen bőrproblémával…
bővebben

Amióta az eszemet tudom, sportolok. A mozgás számomra egy életelem, kis túlzással olyan, mint a víz, vagy a levegő – ha nem csinálom, nem működöm. Ebben nyilván nem kevés szerepe van annak, hogy pici korom óta része az életemnek az intenzív sport: a családi legendárium szerint már babaként annyit másztam fel-alá a lakásban, hogy a…
bővebben

„Tegye fel a kezét, aki nem fél a ráktól!” Még most is emlékszem a gyomromban feszülő, kellemetlen szorításra, amit akkor éreztem, amikor egy színdarab egyik szereplője erre szólította fel a közönséget, ahol én is ott ültem. Mondanom sem kell, egyetlen kéz sem lendült a magasba… Rengeteg félelem, sztereotípia és tévhit tapad ehhez a szóhoz, és…
bővebben

Az önismeret útját járva egyre többen jutunk el addig a gondolatig, hogy egyedül nem megy tovább, segítségre van szükségünk a lelki egészségünk helyreállításához, vagy éppen megőrzéséhez. És ezzel biztosan nem vagyunk egyedül: a statisztikák szerint átlagosan minden ötödik ember, akit ismerünk, bármely adott pillanatban küzdhet valamilyen, a mentális egészségét veszélyeztető problémával.