Április 29-ét 1982 óta ünnepeljük a Tánc Világnapjaként. Ezen a napon született Jean-Georges Noverre (1727-1810) francia táncos és balettművész, koreográfus és táncelméleti író, akit a balett Shakespeare-jeként is emlegetnek. Ezen a napon a világ minden táján korra, nemre, műfajra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki táncol, pontosabban táncolhat, ha kedve tartja, így megünnepelve és megerősítve…
bővebben

Vitathatatlan, hogy a rendszeres testmozgás szinte csak jótékonyan hat az életminőségünkre – de vajon a karrierünkre is? Én csak annyit mondok, hogy ha mondjuk nyelvvizsgára, előléptetésre, jól menő vállalkozásra, de leginkább az ezekhez szükséges magabiztosságra vágyunk, s a legjobbat szeretnénk kihozni magunkból, először is vegyünk egy tornacsukát. „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam…” Sport…
bővebben

Mindannyian félünk valamitől, próbálunk elkerülni bizonyos szituációkat, ingereket, legyen szó hüllőkről, villámlásról, tűszúrásról, liftekről, határidőkről (még véletlenül sem saját példa…). Ennek ellenére legtöbbünk elmegy a hüllőházba, ha az állatkertben jár, elviseli az oltást, és nem gondolkodik kétszer, ha választania kell tíz emeletnyi lépcsőzés és a lift között.

A trauma sokszor távolinak tűnik mindaddig, amíg váratlanul, elképzelhetetlen erővel be nem robban saját életünkbe is: felforgat bennünk és körülöttünk mindent, hatására összetörhetünk, széteshetünk, megváltozhatunk. Hogyan lehet túlélni, majd együtt élni egy ilyen megrázó eseménnyel? Hogyan lehet elfogadni azt, ami elfogadhatatlan? Hogyan jelenthet a legnagyobb törés egy új kezdetet?

Mindannyiunknak van valami olyan jellegzetessége, különlegessége, ami megkülönböztet minket az úgynevezett átlagtól és azoktól a bizonyos többiektől. De mi a helyzet olyankor, ha csak érezzük és sejtjük azt, hogy valamiben nagyon eltérünk az átlagtól, de magunk sem vagyunk tisztában azzal, mi is lehet az a különbség? Hogyan lehetséges az, hogy évekig, akár évtizedekig rejtve maradhat…
bővebben

Szomorú hangulat, az érdeklődés csökkenése, fáradtság, levertség – csak néhány a depresszió tünetei közül, amelyekről felismerhetjük a világszerte több százmillió ember életét megnehezítő betegséget. A fentieket saját magunkon, vagy a környezetünkben élőkön tapasztalva – remélhetőleg – mind többen és többen jutunk már el addig, hogy segítséget kérjünk, köszönhetően annak, hogy egyre szélesebb körben válnak ismertté…
bővebben

Érzelmeink jönnek, mennek, felkavarnak, padlóra küldenek vagy éppen feldobnak, gyakran követni se bírjuk őket. Egyes érzéseinket a végtelenségig megtartanánk és fürdőznénk bennük, másoktól pedig ahogy csak tudnánk, szabadulnánk. Szomorúságot, szorongást és dühöt átélni valóban kellemetlen és nyomasztó – de biztos, hogy negatív érzéseink ellenünk vannak?

Heti hét nap, napi kétszer edzenek – mert kell. Fütyülnek rá, ha kondizás miatt késnek a munkából, és családi ebéd helyett is sportolni mennek – mert muszáj. Előbb fizetik be a verseny nevezési díját, mint a villanyszámlát. Sérülten is ott vannak a pályán, és ha kimarad egy tréning, dupla terheléssel igyekeznek kiváltani. Ők a fittség…
bővebben

Sokunkat megbénít, ha a környezetünkben veszteség ér valakit, akit ismerünk: nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan segítsünk neki, mit tehetnénk, amivel támogathatjuk ebben a nehéz helyzetben. A gyász önmagában is könnyen válik tabutémává, valamivé, amiről nem tudunk, nem akarunk beszélni – és ez különösen igaz egy speciális formája, az úgynevezett illegális gyász esetében.

Amilyen egyszerűnek tűnik az ünnepnapok „kajakómájában” eltervezni a Nagy Életmódváltást, éppen olyan könnyen adjuk is fel jellemzően néhány napon belül, mert a hétköznapok taposómalmában sem időnk, sem energiánk nem marad rá… Miért feledkezünk meg ilyen könnyen az egészségünk megőrzéséről? Miért lenne olyan fontos, hogy több figyelmet fordítsunk rá – és ne csak akkor, amikor már…
bővebben