A mai nap (szeptember 10.) csaknem húsz éve Az öngyilkosság megelőzésének világnapja. Talán soha nem volt még ekkora súlya ennek a napnak, mint most, amikor egy világjárvány kellős közepén kell arra emlékeznünk, mennyire fontos, hogy vigyázzunk egymásra.
Egy általam nagyon bölcsnek tartott ember egyszer azt mondta, az életben a legszomorúbb mondatok azok, amelyek úgy kezdődnek: „Mi lett volna, ha…”. Ez a gondolat fejezi ki számomra a legszebben, mennyire fontos foglalkozni a megbánás, a félresikerült döntések, elszalasztott lehetőségek nyomában járó nehéz érzésekkel, amelyek akár hosszú éveken át elkísérhetnek minket.
Bagoly vagy, vagy inkább pacsirta? Ha valaki felteszi ezt a kérdést, valószínűleg egész jól be tudod „lőni”, melyik típusba tartozol: ha utálsz korán kelni, és többnyire az esti órákban vagy aktív, a baglyok táborát gyarapíthatod. Ha viszont fordított a helyzet (korán kelsz, és délelőtt pezsegsz a legjobban), jó eséllyel a pacsirták közé tartozol. De vajon…
bővebben
„A macska? Önző, öntörvényű, és saját magán kívül senkit sem szeret igazán” – szegény cicákat hosszú ideje legalább annyi előítélet övezi, mint ahány dorombolástól elérzékenyült macskagazdi siet a védelmükre, amikor a fentiekhez hasonló megjegyzéseket tesznek rájuk. Pedig ideje lenne leszámolnunk ezekkel a tévhitekkel, hiszen mára kutatások bizonyítják: egy cica semmivel sem szereti kevésbé a gazdáját,…
bővebben
„(…), érzed a belőle áradó szeretetet, és ettől egyszerűen jobban érzed magad” – így folytatódik a címben kiemelt gondolat, ami egy, a börtönben állat-asszisztált terápiás foglalkozáson részt vevő férfitól származik. Ám korántsem ő az egyetlen, aki így vélekedik: egy kutya jelenléte sokak számára csak a varázslathoz hasonlítható.
„A kamaszkort szoktàk a második születés korának is nevezni. Akkor, az első születéskor egy elkülönült kis test szakadt ki az anya testéből, és jött a világra – most egy elkülönülő személyiség szakad ki a család érzelmi burkából, hogy a világgal és önmagával egyedül is szembenézzen” – írta korábbi, Kamaszkor körül című könyvében Dr. Vekerdy Tamás,…
bővebben
Szülőként döntést hozni soha nem könnyű, de nem sokszor volt még annyira nehéz, mint amikor a mostani helyzetünkben felmerül a kérdés: mi legyen a nyaralással? A legtöbben egyetértenek abban, hogy ezután az embert (és türelmet) próbáló tavasz után nem szeretnék nyárra is „bezárni” a családot, a gyerekeket – de hogyan, hová érdemes elindulni? Milyen szempontokat…
bővebben
„Most van idő rá” – harsogta az elmúlt hetekben megannyi, különféle tevékenységre buzdító reklám, poszt és hashtag a tévében és a közösségi médiában. De vajon valóban annyi időnk lett hirtelen, hogy abba a szokásosnál is több dolog belefér? És ha igen, akkor mi lehet az oka, hogy a legtöbben mégsem azt érezzük a jelen helyzetünkben,…
bővebben
Üzenetek, videóhívás, Zoom, Skype… Több mint egy hónapja már, hogy a mindennapjaink szerves része lett a sokat magasztalt, de legalább annyiszor szidott és elítélt online kommunikáció. És több mint egy hónapja már, hogy sokan nap nap után megkérdezik: tényleg ennyit „érek” neki, hogy küld egy vicces gifet, vagy a legújabb mémet, de az üzenetekre csak…
bővebben
A nehéz, bizonytalan időszakokban, mint amilyen a mostani is, természetes, hogy egymásra támaszkodunk, egymásba kapaszkodunk. Sokszor nem csak fizikailag, anyagilag nyújtunk segítséget a másiknak, hanem érzelmileg is. Ám míg az első kettőről általában tudjuk, mennyire kemény megterhelést jelenthet, az utóbbi esetében sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy bizony az érzelmi támasz szerepében is ki lehet égni.