Szerző cikkei

Folyamatos változások között élünk. Elárasztanak minket az ingerek, sodródunk, úgy érezhetjük, semmi sem állandó, minden időleges, még a változás sebessége is folyamatosan nő. Ugyanakkor stabilitásra is szükségünk van. Két dologban találhatjuk ezt meg: a testünkben és a természetben. Két hely van a világban, ami igazán az otthonunk: a bolygónk és a testünk. Amikor bármelyik veszélybe…
bővebben

Pár évvel ezelőtt – az aktuális albérletünk felmondását követően – éppen kétségbeesett próbálkozásokat tettem új otthonom megtalálására Budapesten. Nem elég, hogy el kellett költöznünk az álomotthonnak hitt lakásból, amihez rövid ottlétünk alatt is szoros érzelmi szálak fűztek, szinte rettegtem attól, hogy az ottani körülményeimet elveszíthetem. Később beláttam, hogy bár tényleg komoly életminőségváltozást jelentett az odaköltözés,…
bővebben

„Mi volt előbb? A zene vagy a szenvedés?” A kérdés a Pop, csajok, satöbbi című filmben és könyvben hangzott el, miután a főszereplőt, Robot elhagyta a barátnője. Valószínűleg sokunknak van olyan élménye, hogy egy nehéz élethelyzet feldolgozását bizonyos zeneszámok segítették, de lehet, hogy volt olyan dal, ami minden alkalommal ugyanazt a szomorú eseményt juttatta eszünkbe….
bővebben

„Másnap visszajött a kis herceg. – Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy,…
bővebben

A fogyasztói társadalom alapélménye, hogy bár „mindenünk megvan”, mégis valami hiányzik a boldogsághoz. Ha ezt nem is feltétlenül tudatosítjuk, fogyasztási, vásárlási szokásaink arról árulkodnak, hogy nehezen találjuk meg az egyensúlyt, vagy akár csak az irányt a valós szükségleteink kielégítésében. Ezek a gondolatok természetesen arról az egyébként rendkívül szerencsés élethelyzetről szólnak, amikor az olyan fizikai szükségleteink,…
bővebben

Racionális embernek tartjuk magunkat, vagy gyakran elragadnak az érzelmeink? Milyen előnyökkel járhat, és miben korlátozhat, ha mindent az észérveknek rendelünk alá, illetve ha aszerint élünk, „amit a szívünk diktál”? Értelem és érzelem esetén valójában két nem teljesen elkülönülő funkcióról van szó, hanem magasabb és alacsonyabb (tudatos és ösztönös) szintű agyi működésekről. Ezek együttműködése és összhangja…
bővebben

Az autó a pályáról kisodródik a földekre, a krízisekbe pedig mintha mindenki egyszerre sodródna bele. Az autó nyomait beszántják, nyomozás nem indul. Négy magányos szereplő próbálja megtalálni a kiutat a homokos, szomorú, vizes síkról. Közben vannak, akik találkoznak is, próbálnak kapcsolódni egymáshoz, a kérdés már csak az, hogy képesek-e az átjárásra (és egyáltalán lehetséges-e az…
bővebben

Krízistanácsadóként leginkább azokban az átmeneti állapotokban találkozom először a klienseimmel, amikor valamilyen, számukra különösen megterhelő változással szembesültek. Amire nem voltak felkészülve, vagy épp letaglózták őket az egyébként várt események – leginkább érzelmi – terhei.

Amikor azt halljuk valakitől, hogy a munkája valójában a hobbija, lehet, hogy először az a gondolatunk támad, hogy mennyire szerencsés ember az illető, milyen könnyeden és boldogan van jelen a munkájában, abban biztosan sikeres és kiteljesedett. Akik ezzel a fordulattal élnek, sokszor valóban azt szeretnék kifejezni, hogy mennyire szeretik a munkájukat. Hogy nem tekintik tehernek…
bővebben

A főnököm beszélni szeretne velem – ki fognak rúgni. Kis nyomást érzek a mellkasomban – valószínűleg szívroham jele. Közbejött neki valami, és lemondta a randit – örökre egyedül maradok. Nem veszi fel a telefont – biztosan kórházba került.  Szóba se jöhet, hogy beteg legyek – éhen halna a családom. Hogyan jutunk el egy kisebb kellemetlenség…
bővebben