Biztosan sokan találkoztatok azzal a poszttal, ami még a járványhelyzet elején keringett az online térben, főleg a közösségi oldalakon. A virálissá vált bejegyzés lényege az volt, hogy talán nem ott kellene folytatnunk majd a járványhelyzet végén, ahol előtte abbahagytuk. Nos, a járványhelyzet még nem múlt el, de amikor ma reggel bicikliztem a városban, fájó szívvel…
bővebben
Miközben a 21. század modern vívmányai lehetővé teszik, hogy a nap 24 órájában elérhetőek legyünk, ez az elvárás legalább napi 8 órában a munkahelyek nagy részénél a személyes jelenlétre is igaz – sokszor annak ellenére, hogy ez egyébként nem lenne a munkavégzés alapvető feltétele. Egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk arról, hogy miért lenne hasznos…
bővebben
„Ha egyszer ennek vége lesz…” Eleinte gyakran sóhajtottunk fel így a karantén idején, amikor még naivan azt gondoltuk, hogy járványhelyzetnek lesz egy jól lehatárolható végpontja. Azt hittük, eljön majd a pillanat, amikor megnyugodhatunk; amikor kiszabadulunk, és egymás karjaiba borulva megünnepelhetjük a visszakapott szabadságunkat. Aztán szépen lassan kénytelenek vagyunk szembesülni a ténnyel, hogy ennek a történetnek…
bővebben
Mi vesz rá valakit, hogy csatlakozzon egy bűnszervezethez? Hogyan lehetséges, hogy ezek a szervezett bűnözői csoportok évtizedeken, vagy akár évszázadokon át működjenek? Mi a Cosa Nostra, és az ahhoz hasonló hálózatok „titka”? Milyen ördögi dinamikák és pszichológiai mechanizmusok mozgatják a tagokat? Hogyan lehet egy bűnözőt rávenni arra, hogy vallomást tegyen? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre…
bővebben
Jó három évvel ezelőtt, egy szép tavaszi napon – nem sokkal az után, hogy felmondtam a „rendes” munkahelyemen és „szabadúszó üzemmódra” váltottam – bicikliztem a rakparton. Egyik megbeszélésről a másikra tartottam éppen – sütött a nap, simogatott a meleg levegő, szerettem a munkám. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy boldog és elégedett legyek. De nem…
bővebben
Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, hogy a „rohanó hétköznapról” alkotott fogalmaink némileg átalakultak az elmúlt időszakban… Bár sokan vannak, akiket nem zavarnak, sőt, kimondottan jól érintenek a változások, azért a legtöbben mégiscsak szívásként kihívásként éljük meg ezt az időszakot. Ahogy arról már korábban is írtunk, egyáltalán nincs azon mit csodálkozni, ha a…
bővebben
A Pszichoforyou cikkeiben a járványhelyzet első pillanatától kedzve kényesen ügyelünk arra, hogy kerüljük a hurráoptimista lózungokat. Tesszük ezt azért, mert – annak ellenére, hogy van, akinek az életébe pozitív irányú változásokat hozott ez az időszak – mégiscsak egy soha nem látott társadalmi krízissel, és annak megannyi szomorú következményével kell szembenéznünk. A koronavírus ebből a szempontból…
bővebben
Mihez kezdjünk azzal a nagy-nagy bizonytalansággal, ami körbevesz most minket? Hogyan lehet azt kibírni, hogy nem tudjuk, meddig kell a szabad mozgásunkat, és ezzel együtt a lehetőségeinket is korlátozó szabályokkal együtt élnünk? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne folyjon ki az idő a kezünk közül? Hogyan éli meg ezt a helyzetet – a bezártságot és…
bővebben
“Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek…
bővebben
Amikor bő egy héttel ezelőtt elindítottuk Lélekerősítő rovatunkat, és sorra vettük azokat a cikkötleteket, amelyek érdemi segítséget jelenthetnek ebben a mentálisan és lelkileg (is) nagyon megterhelő időszakban, szinte azonnal előkerült a zene témája. Ez időben nagyjából egybeesett azokkal a napokkal, amikor a közösségi médiában sorra jelentek meg az olaszországi „erkélykoncertekről” tudósító képsorok. A sok frusztráló…
bővebben