„A semmiből építette fel” – gyakran használjuk ezt a fordulatot a saját vállalkozásukat sikeresen felvirágoztató emberekre. Amellett, hogy ezek sokszor tényleg figyelemre méltó teljesítmények, ez a mondat ebben a formában nem teljesen helytálló. Amikor ugyanis az ember a saját útjára lép és elkezd „szabadúszni”, vállalkozást építeni, akkor azt soha nem a semmiből építi – hanem…
bővebben

Vajon mi jelenti a sikert egy olyan ember számára, aki szinte minden este vastapsot kap? És hogyan viseli a kudarcot? Feltétele-e az őszinteség és az önismeret a sikernek, és mi az, ami segít elengedni a kudarctól való félelmeket? Áprilisi (SIKER VS KUDARC című) rendezvényünk kapcsán erről is megkérdeztük egy bemelegítő interjú keretében Pokorny Lia színészt….
bővebben

Hogy telik a hétvégétek? Szomorúak vagytok, amiért hamarosan véget ér? Persze, hiszen akkor kérdezem, amikor már csak néhány óra van hátra belőle… Vagy ennél többről van szó?

A sikert legegyszerűbben talán úgy lehet leírni, hogy a terveink, vágyaink elérése, abba a célba  való megérkezés, amit kitűztünk magunk elé. A kudarc pedig az lehet, amikor ez a megérkezés nem történik meg, akár még annak ellenére sem, hogy úgy érezzük, mindent megtettünk érte. Biztosan mindannyian fel tudjuk idézni a “siker édes ízét”, amikor elértük azt,…
bővebben

“Ha békességet akarsz, akkor fogd be a szád”. „Csak magadban bízz”. „A jó embereket mindig megtapossák”. „Csak ki ne hívd magad ellen a sorsot”. „Ne lépj ki a biztosból a bizonytalan kedvéért”. „A férfiak mindig csak azt akarják”. „A férfiak nem szeretik az okos nőket”. „Gazdag ember csak gazember lehet”. „A szülőnek mindig igaza van”.

Kicsinek elkerekedő szemmel néztük, hogyan készít buborékból bugyogót – és persze kristálypalotát – a Vízipók, Ursulának szólítottuk a védőnőnket, spenótevés helyett a Mézga család főcímdalát üvöltöttük, és amikor nyiladozó értelmünkkel felfogtuk, hogy ahol mi lakunk, Budapest, az bizony egy város, rájöttünk, hogy mi vagyunk a “városbéli puhányok, nyavalyások” – legalábbis a Nagy Ho-ho-horgász szerint. Később,…
bővebben

Mindannyian félünk valamitől, próbálunk elkerülni bizonyos szituációkat, ingereket, legyen szó hüllőkről, villámlásról, tűszúrásról, liftekről, határidőkről (még véletlenül sem saját példa…). Ennek ellenére legtöbbünk elmegy a hüllőházba, ha az állatkertben jár, elviseli az oltást, és nem gondolkodik kétszer, ha választania kell tíz emeletnyi lépcsőzés és a lift között.

Már az Z generációval kapcsolatban is gyakran előkerül a jelző, hogy kevésbé kitartó nemzedék, mint az elődei. Ennek hátterében gyakran az ezerféle lehetőséget, a felgyorsult világot, a váltásra/változtatásra adódó rengeteg kínálkozó alkalmat említik. Ha tíz-húsz évvel ezelőtt írnám ezt a cikket, eszembe sem jutna kitérni az óvodás korosztályra, amikor a különórák és délutáni elfoglaltságok témájában…
bővebben

A szüleinket. A társunkat. A főnököt. Önmagunkat. Sok mindenkit elővehetünk azért szóban vagy gondolatban, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük – legyen szó egy megbeszélésről, de akár a pályaválasztásunkról is. Mi állhat annak a hátterében, hogy ha félresiklik valami, sokan azonnal a felelőst keressük, és nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk? És ha megtaláltuk…
bővebben

A trauma sokszor távolinak tűnik mindaddig, amíg váratlanul, elképzelhetetlen erővel be nem robban saját életünkbe is: felforgat bennünk és körülöttünk mindent, hatására összetörhetünk, széteshetünk, megváltozhatunk. Hogyan lehet túlélni, majd együtt élni egy ilyen megrázó eseménnyel? Hogyan lehet elfogadni azt, ami elfogadhatatlan? Hogyan jelenthet a legnagyobb törés egy új kezdetet?