Emlékeztek a Boldogító nem című filmre? Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet középpontjában egy esküvő áll. Nos, ebből a szempontból nem nagyon van aktualitása az életemben ennek az egyébként szórakoztató romantikus vígjátéknak – ellentétben a nemet mondással. Ez sajnos egyre többször okoz komoly fejtörést, miközben tisztában vagyok vele, hogy a nemet…
bővebben

Elvonulás, csendes napok, önismereti hétvége, távol a világ zajától… ismerős kifejezések? Sokszor ábrándozunk arról, milyen jó is volna napokat eltölteni teljes nyugalomban valami eldugott, békés kis faluban, vagy bármilyen, már-már madárcsicsergésre komponált, festői szépségű helyen. Mindenki szeretné néha kihajítani az ablakon a laptopját, mobilját. Mindenki vágyik arra, hogy csak egy kicsit ne nyissa rá az…
bővebben

Automatizmusok. Szokások, cselekvések, amiket anélkül hajtunk végre nap nap után, hogy igazán odafigyelnénk közben; automatikusan, ahogy a nevük is mutatja, miközben fejben, lélekben valahol máshol járunk. Az agyunk talán hálás is ezekért a pillanatnyi pihenőkért, hiszen egy rutinszerű fogmosás vagy hajszárítás közben más, fontosabb dolgokon tűnődhetünk, például felkészülhetünk az előttünk álló reggeli megbeszélésre, vagy próbálhatjuk…
bővebben

Ezt suttogta Edith Eva Eger nővére, Magda, az akkor 16 éves testvére fülébe, miután a kérdésére, hogy mikor láthatja újra az édesanyját, egy goromba kápó válaszképpen a kéményre mutatott, és azt mondta, „ott égetik éppen”. A Kassáról Auschwitzba deportált Edith Eva Eger szüleit a haláltábor hírhedt orvosa, Dr. Mengele küldte a gázkamrába. Az a Mengele,…
bővebben

Amikor néhány héttel ezelőtt érkezett hozzánk egy megkeresés, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni a Magyar Vöröskereszt és a Korzó Inspiráció véradást népszerűsítő kampányához, akkor az első gondolat, ami átfutott az agyamon, az volt, hogy „NANÁ”! A második pedig az, hogy „de hiszen én rettegek a tűtől”! Utóbbiból következik, hogy még soha nem adtam vért. Márpedig egy…
bővebben

Ma ünnepelné (a szám szerint százharmadik) születésnapját a valaha élt egyik legsikeresebb magyar írónő, Szabó Magda. Ebből az alkalomból írok most róla; egyrészt, mert ha valakit, őt igazán érdemes – ahogy a Pszichoforyou-nál mondjuk – a pszichológia fénytörésében szemlélni. Másrészt pedig azért, mert nagyon hiányzik.

„Meddig kell elmenned, hogy közelebb kerülj magadhoz?” – szegezi nekünk a kérdést az ULTRA című film előzetese. Simonyi Balázs 2016 szeptemberben mozikba került, a Sparthatlonon, a világ legkeményebb futóversenyén forgatott dokumentumfilmje egy hosszú és keserves út stációin keresztül vezet el minket a válaszig. „Egy barátom azt mondta, három dolog kell a futáshoz: fej, hogy kibírd,…
bővebben

Te mikor voltál utoljára csendben? Úgy igazán. Nem arra gondolok, amikor mondjuk az íróasztalod előtt ültél és dolgoztál, vagy amikor autóvezetés közben hallgattad a rádiót. Az nem számít. Mikor volt utoljára egyszerre csend benned és körülötted? Amikor nem beszéltél, és hozzád sem beszéltek. Amikor jelen tudtál lenni a testeddel, a lelkeddel és az elméddel.

Egészen pici koromban, szorongással keveredő csodálattal néztem végig a nappalink polcán sorakozó könyvek gerincein. Emlékszem az érzésre… valahogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy én azt a sok betűt valaha képes leszek egymás mellé illeszteni és értelmezni. Aztán szerencsére sikerült… Már általános iskolában is elég sokat olvastam, de az „ízére” inkább középiskolában éreztem rá: esténként bújtam a könyveket,…
bővebben

Május végén azt mondtuk: fotózzunk le minden nap valami szépet. Persze hogy örültem – én, aki percekig tudok csodálni egy szépen beeső fénysugarat, egy puha cicatalpat, egy érdekes formájú felhőt. Minden pillanatban van valami apró szépség, amit érdemes felfedezni. Hát hajrá!