Meghatottság és tisztelet különös elegye váltakozik bennem, ahogy az utolsó sorokat olvasva leteszem a Magam világa című kötetet, amely Polcz Alaine születésének 100. évfordulója alkalmából készült. Csodálom őt emberileg, szakmailag, és a könyvet olvasva mintha még személyesebbé vált volna felé ez a kötelék. Többet megértettem abból, honnan indulhatott, milyen felismerések, akadályok, erőforrások kísérhették útja során….
bővebben

Hétévesen találkoztam először a halállal. A nagymamámért jött. Persze csak halványan emlékszem rá. Foszlányok maradtak csupán utána, és az a különös, mellkasomat szorító érzés. Egyszerűen éreztem a jelenlétét, hogy sötétségbe borítja a lakás falait és elnehezül tőle a levegő. Itt járt.

Ez a karácsony újra más lesz, mint az eddigiek. Sorsfordító, az erőinket alaposan próbára tevő évet zárunk újra, amiről sokan a legszívesebben egyszerűen elfeledkeznénk, abban reménykedve, hogy a naptár pörgő lapjai jövőre valami jobbat tartogatnak. Ám addig is vár még ránk az ünnep – remélhetőleg egy igazi „elég jó” karácsony.

Nem olyan rég történt, hogy egy készülő cikk nyomán alaposan beleástam magam Polcz Alaine élettörténetébe és szakmai munkásságába – és ennek a munkának minden pillanatát szerettem. Azon felül, hogy élvezetes olvasmányokra leltem, az írónő visszaemlékezésein át betekintést nyertem a háborús évek korszakába, melyről a mai kor embereinek már elképzelése sem lehet. Néhány héttel később, amikor…
bővebben

Létezik-e elvárható, „jó” út egy nő életében? Miért érzik olyan sokan még ma is sajátjuknak az alázat, a szolgálat útját, és milyen más perspektívái lehetnek a „női sorsnak”? Törvényszerűen meghatározza-e egész életünket, ha fájdalmas történések értek minket, vagy lehet akár erőforrássá alakítani sérüléseinket? Ennek az írásnak nem az a célja, hogy megfogalmazzuk, hogyan is kellene…
bővebben

Amikor egy társaságban arról beszéltem, hogy Polcz Alaine-ről  fog szólni a következő írásom, meg is ragadtam az alkalmat, hogy feltegyem a kérdést, kinek mi jut eszébe róla. Volt, akinek az Asszony a frontonban leírt személyes tragédiái, illetve Mészöly Miklóssal való ambivalens kapcsolata jutott eszébe. Más a halálhoz való tudatos és természetes viszonyulását, valamint a hazai…
bővebben

Hogyan reagálhatunk arra, ha a családunkon belül megjelenik egy gyógyíthatatlan betegség? Hogyan és mikor beszéljünk a halálról? Mit mondjunk a haldoklónak, ha túl nagy a csend? Mit kezdjünk a hátralévő idővel, amiről azt sem tudhatjuk biztosan, hogy mennyi is?