Mindannyiunknak van valami olyan jellegzetessége, különlegessége, ami megkülönböztet minket az úgynevezett átlagtól és azoktól a bizonyos többiektől. De mi a helyzet olyankor, ha csak érezzük és sejtjük azt, hogy valamiben nagyon eltérünk az átlagtól, de magunk sem vagyunk tisztában azzal, mi is lehet az a különbség? Hogyan lehetséges az, hogy évekig, akár évtizedekig rejtve maradhat…
bővebben

Szomorú hangulat, az érdeklődés csökkenése, fáradtság, levertség – csak néhány a depresszió tünetei közül, amelyekről felismerhetjük a világszerte több százmillió ember életét megnehezítő betegséget. A fentieket saját magunkon, vagy a környezetünkben élőkön tapasztalva – remélhetőleg – mind többen és többen jutunk már el addig, hogy segítséget kérjünk, köszönhetően annak, hogy egyre szélesebb körben válnak ismertté…
bővebben

Érzelmeink jönnek, mennek, felkavarnak, padlóra küldenek vagy éppen feldobnak, gyakran követni se bírjuk őket. Egyes érzéseinket a végtelenségig megtartanánk és fürdőznénk bennük, másoktól pedig ahogy csak tudnánk, szabadulnánk. Szomorúságot, szorongást és dühöt átélni valóban kellemetlen és nyomasztó – de biztos, hogy negatív érzéseink ellenünk vannak?

Heti hét nap, napi kétszer edzenek – mert kell. Fütyülnek rá, ha kondizás miatt késnek a munkából, és családi ebéd helyett is sportolni mennek – mert muszáj. Előbb fizetik be a verseny nevezési díját, mint a villanyszámlát. Sérülten is ott vannak a pályán, és ha kimarad egy tréning, dupla terheléssel igyekeznek kiváltani. Ők a fittség…
bővebben

Sokunkat megbénít, ha a környezetünkben veszteség ér valakit, akit ismerünk: nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan segítsünk neki, mit tehetnénk, amivel támogathatjuk ebben a nehéz helyzetben. A gyász önmagában is könnyen válik tabutémává, valamivé, amiről nem tudunk, nem akarunk beszélni – és ez különösen igaz egy speciális formája, az úgynevezett illegális gyász esetében.

Amilyen egyszerűnek tűnik az ünnepnapok „kajakómájában” eltervezni a Nagy Életmódváltást, éppen olyan könnyen adjuk is fel jellemzően néhány napon belül, mert a hétköznapok taposómalmában sem időnk, sem energiánk nem marad rá… Miért feledkezünk meg ilyen könnyen az egészségünk megőrzéséről? Miért lenne olyan fontos, hogy több figyelmet fordítsunk rá – és ne csak akkor, amikor már…
bővebben

A mai kor emberére jellemző, hogy a nagy a rohanásban egy pillanatra sincs ideje megállni, önmagába tekinteni. Az állandó sietség mellett a nagyvárosi életmód is elidegeníthet minket nemcsak egymástól, de bizonyos szempontból önmagunktól is: ahogy környezetünkkel, úgy saját magunkkal is egyre nehezebb valódi, mély kapcsolódást kialakítani. Ha szeretnénk visszatalálni önmagunkhoz, célszerű az alapoknál kezdeni, és…
bővebben

Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy…
bővebben

Érezted már valaha úgy, hogy sok olyan terhet is magaddal cipelsz az utadon járva, ami igazából nem a te „csomagod” lenne? Vagy talán nem is tudatosul benned, hogy mindez valójában nem a tiéd, egyszerűen csak lehúz a sok nehéz súly, és egyre nehezebb tőlük előre haladni? Sokan vagyunk ezzel így; mi vagyunk azok, akik „magunkra…
bővebben

„Te biztosan nem lehetsz cukorbeteg!” „Fel tudsz állni a kerekesszékből, csak akaraterő kérdése!” „Biztos csak színleled a rákot, azért, hogy figyeljenek rád…” Ezeket a mondatokat biztosan sosem mondanánk egy krónikus testi betegséggel küzdő személynek. Egy mentális betegséggel élőnek azonban fájdalmasan ismerősek lehetnek a fenti fordulatok.