Egyre több helyen lehet olvasni arról az aggasztó tendenciáról, hogy a gyerekek tizenéves korukra, már az iskolapadban kiégnek. A probléma kapcsán előszeretettel mutogatunk (nem minden ok nélkül) az oktatási rendszer anomáliáira, viszont annál ritkábban merül fel szempontként a szülői minta. Márpedig a stresszes és felgyorsult világban, és az azt működtető felnőttek társaságában szocializálódó gyerekek hamar…
bővebben

„A film, amiről mindenki beszélni fog.” Ezzel a mondattal harangozta be a hazai forgalmazó a „Három egyforma idegen című mozit. Nos, abból kiindulva, hogy már a szerkesztőségen belül mekkora felzúdulást keltett ez a film, mennyi parázs vitát és tartalmas beszélgetést generált köztünk, azt kell mondjam, egyáltalán nem túlzó ez a kijelentés… A magunk részéről arra…
bővebben

Rövid üzenetváltás előzi meg a találkozónkat, és bár többször írtunk már egymásnak, most találkozunk személyesen először. Ahogy leszállok a vonatról, gyorsan írok még Évának, hogy elnézést, de pár percet késni fogok. Ne viccelj, itt vagyok, ráérek, üzeni vissza. Igyekszem a kávézó felé, útközben még belelesek a jegyzeteimbe. Amikor megérkezem a kávézóba, odalépek hozzá, nyújtom a…
bővebben

Dr. Lubics Szilvia a két lábon járó – bocsánat, futó – példa arra, milyen elképesztő gazdag élet fakad a célratartó, higgadt szorgalomból, amelyet hálával és tudatossággal ötvöz az ember. A háromgyermekes fogorvos édesanya a világ legemberpróbálóbb körülményei között, például a Spartathlonon, a pokoli hőségtől perzselt Badwater versenyen, vagy a cseppet sem hűvösebb Namíb-sivatagban is képes…
bővebben

Azt hiszem, kevesen vannak rajtam kívül, akik örülnek ennek a régóta tartó tavaszi rossz időnek. Ne kövezzetek meg érte, hiszen jó okom van rá: a borult reggelek és az esős délutánok azt jelentik, még egy kicsivel sikerül elodáznom azt a Nagy Rendrakást, amit hónapok, sőt, évek óta halogatok. A Nagy Rendrakás (szándékosan írom így, nagy…
bővebben

A minap fültanúja voltam egy testvérpár közti veszekedésnek. A két gyerek az egyik percben még ölelgette egymást, a másikban pedig már azt ordította a nagyobb a szüleinek, hogy vigyék vissza a kórházba a kisebbiket, ahol született, mert elege van belőle. Szeretet és gyűlölet között nagyon vékony a határvonal – ezt a határvonalat vesszük most közelebbről…
bővebben

„Sebezhetőnek lenni, annyi, mint élni” – idéztük egy korábbi cikkünkben egyik kedvenc kutatónkat, Brené Brown-t, aki könyveivel, előadásaival milliókat inspirál a teljes szívvel élt életre, vagyis arra, hogy merjük kimutatni az érzéseinket, merjünk önmagunk és tökéletlenek lenni. Csakhogy „amikor az ember úgy dönt, hogy bátran éli az életét, borítékolva van, hogy fenékbe fogják rúgni” –…
bővebben

A virágillatú, zöldbe boruló fákkal szegélyezett tavasz sokak kedvenc évszaka, számomra azonban egy apró családi „hagyomány” miatt is különösen kedves időszak. Ezekben a hónapokban ugyanis anyukám és én minden nap tiszta szívből kacagunk magunkon, vagyis pontosabban azon, hogy megint megtörtünk: hiába fogadjuk meg évről évre, hogy soha többet, mert nyűg és macera, mégis, a kikelet…
bővebben

Mindenkinek az életében van (legalább) egy belőle. Abból a bizonyos emberből, akivel egyszerűen nem találjuk a közös hangot, nem vagyunk egy hullámhosszon, nem jövünk ki. Lehet, hogy nem is ismerjük egymást igazán, soha nem volt köztünk konfliktus, és mégis: egyszerűen nem megy. Ám – ahogy a történelem egyik érdekes példája mutatja – nem biztos, hogy…
bővebben

Vannak könyvek, filmek, egyéb alkotások, amelyek úgy hagytak igazán mély nyomot bennem, hogy csak a címüket olvasva még kétségekkel vágtam neki a megismerésüknek. Szerzőjük aztán épp azzal adta a legtöbbet, hogy csak közben, vagy a legvégén esett le igazán a tantusz: miért ezzel a szóval fogta össze a nagy egészet, amelyet elmesélt. Hadas Krisztina Anyasorsa…
bővebben