Duncan Macmillan Dolgok, amikért érdemes élni című drámája megrendítő történet egy kislányról, aki először hétévesen szembesült édesanyja öngyilkossági kísérletével. Ekkor kezdte el írni a listáját, a számára boldogságot jelentő fogalmakról, tárgyakról, érzésekről, hogy meggyőzze anyukáját – az élet szép. Ez a cikk azonban nem a boldogság kereséséről vagy annak megtalálásáról szól. Ennél jóval sötétebb témát…
bővebben

Bevallom, hosszú évek óta fogadtam már minden évben március 8-án a köszöntéseket, mire egyáltalán megtudtam, mi is ennek a nagy nemzetközi ünneplésnek a gyökere. A nőnap ugyanis eredetileg nem egy virággal-bonbonnal kedveskedős ünnep volt: azt a napot jelölte, amelyen 1857-ben negyvenezer New York-i, textiliiparban dolgozó munkásnő lépett sztrájkba a bérek egyenlőségéért, fontos lépést téve ezzel…
bővebben

A történelmi eseményeket feldolgozó filmekről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindössze annyi a funkciójuk, hogy a kor elvárásaihoz igazodva, „színes-szagos” formában is megmutassák azt, amit a történelemkönyvekből megtanultunk. Ezek a filmek hosszú éveken át hozták is a „szakvezetés által várt formát”: a mártír hősökről mintázott szobrok monumentális történelmi alkotásokban elevenedtek meg, azzal a különbséggel, hogy…
bővebben

A lámpalázzal kapcsolatban hajlamosak vagyunk szélsőségesen gondolkodni és úgy tekinteni rá, mint valamire, ami vagy van, vagy nincs. Miközben – ahogy arról már egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk – lámpaláza mindenkinek van, a kérdés sokkal inkább az, hogy mekkora a mértéke. Ha nagy, akkor – folyamatos hárítás helyett – első lépésként javasolt közelebb lépni a…
bővebben

Gyakran előfordul, hogy egy párkapcsolatban azért borul az egyensúly, mert az egyik fél tele van célokkal, hiszen motiválja az önmegvalósítás lehetősége, a másik fél viszont képtelen kilépni a már megszokott helyzetéből. Sokszor ez oda vezet, hogy a passzívabb fél inkább úszik az árral, kényelmesen „elvan” a párkapcsolatban, mivel nincsenek egyéni céljai, vagy egy mélyen gyökerező,…
bővebben

Izzadás, a hangszín megemelkedése, szájszárasság, hányinger, már-már elviselhetetlen mértékű szorongás, ami nem ritkán az ájulás közeli állapotot idézi; vizelési inger, reszkető kéz és láb, remegő hang – és akkor a torkunkat és/vagy gyomrunkat szorongató gombócról még nem is beszéltem… Innen nézve nincs azon mit csodálkozni, hogy a lámpaláz fent felsorolt tüneteivel küzdő érintettek minden olyan…
bővebben

Arról, hogy párkapcsolatban is lehet egyedül lenni, sokáig szkeptikusan gondolkodott a világ. Hiszen mennyi film, könyv, reklám hirdeti, hogy ha megvan a társ, akkor létrejön a belső egység érzése is. Minden e körül forog, végső soron társas lények vagyunk, és a társadalom is erőteljesen belénk neveli, hogy életünk egyik legfontosabb célja, hogy megtaláljuk a másik…
bővebben

Februári témánkhoz kapcsolódva hírlevelünkben azt kértük tőletek, hogy osszátok meg velünk, mi volt életetek legbátrabb lépése. Ahogy eddig minden alkalommal, ezúttal is elkápráztattatok minket a történeteitekkel, a bölcs meglátásaitokkal és azzal, hogy ezeken keresztül megmutattátok nekünk milyen sok színe és árnyalata van a bátorságnak. A leveleitek sok más mellett rávilágítottak arra is, hogy ahányan vagyunk,…
bővebben

Érzelmeink jönnek, mennek, felkavarnak, padlóra küldenek vagy éppen feldobnak, gyakran követni se bírjuk őket. Egyes érzéseinket a végtelenségig megtartanánk és fürdőznénk bennük, másoktól pedig ahogy csak tudnánk, szabadulnánk. Szomorúságot, szorongást és dühöt átélni valóban kellemetlen és nyomasztó – de biztos, hogy negatív érzéseink ellenünk vannak?

„Én ehhez gyáva vagyok…” „Úgysem sikerül.” „Rettegek.” „Nekem ez nem fog menni.” – Hosszasan lehetne még sorolni azokat a fordulatokat és jelzőket, amelyekkel a félénk emberek illetik magukat. Egészen addig, amíg a folyamatosan mantrázott mondatok levakarhatatlan címkeként hozzá nem tapadnak a személyiségükhöz, hogy aztán a környezetünk is elhiggye és magáévá tegye a félénk ember legmélyebb…
bővebben