„A félelemtől nem megszabadulni kell – ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez a teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelmet megismerni kell és a cinkosunkká tenni”- vallja Al Ghaoui Hesna. Az egykori haditudósító tavaly megjelent, Félj bátran című könyvében saját élményein és tapasztalásain keresztül, valamint a vonatkozó kutatási…
bővebben

Napok óta dolgozom ezen a cikken, napok óta dolgozik bennem Xavier Legrand, Láthatás című filmje. Soha nem éreztem még ilyen nehéznek egyetlen témát sem. Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, ez nem fog menni. Túl nehéz. De aztán meggyőztem, vagy még inkább legyőztem magam, és a félelmeimet. Vannak ugyanis dolgok, amelyekről – legyen az bármilyen fájdalmas…
bővebben

Még mindig nagyon sokan tartják el maguktól a terápia, vagy az önismeret lehetőségét azzal a felkiáltással, hogy „pszichológushoz csak a dilisek járnak”. De mégis milyen alapon sütjük rá ezt a bélyeget éppen azokra, akik a körülményekre ujjal mutogató társaikkal ellentétben kezükbe veszik a sorsuk irányítását, és saját erejükből próbálnak meg tenni egy kiegyensúlyozottabb életért? Biztos,…
bővebben

1959-ben, a Science című amerikai hetilap augusztus 21-i számában jelent meg az a tudományos publikáció, amely egy, lényegében a szeretet, az intimitás természetét vizsgáló majomkísérlet eredményeiről számolt be. Akkoriban a pszichológiában a behaviorista szemlélet uralkodott, ami szerint a szeretet, az érzelmek teljesen mellékes dolgok voltak. Harry Harlow kísérlete azt bizonyította be, hogy nemcsak hogy nem…
bővebben

„Sziasztok, Kata vagyok, és cinikus” – mondanám a klasszikus bemutatkozó mondatot az Anonim Cinikusok támogató csoportjának ülésein – ha létezne ilyen. De nem létezik. Pedig ha lenne, biztosan elmennék rá, mert ha valamivel, a lassan mindent átható cinizmussal igazán érdemes lenne leszámolnunk.

Lehet, hogy nem mindenki ért egyet velem, de szerintem vannak időszakok, vagy pillanatok, amikor nem olyan rossz ötlet kiszakadni a valóságból. Az évnek ez a szakasza számomra egy ilyen időszak: mostanra már nagyjából semmi nem maradt az emelkedett ünnepi hangulatomból, a testem és a lelkem is egyre hevesebben sóvárog a tavasz, a megújulás, a napfény…
bővebben

Legalább öt megkezdett naplóm van itthon. Kiskamaszként még elég volt egy észrevétlenül elsikkasztott, funkció-felülírást elszenvedett fizikafüzet, később a romantikus lelkület elharapódzása miatt olyan naplóra vágytam, melyet a papír-írószer üzletek polcairól nem, legfeljebb az internetről vagy könyvesboltok ajándékrészlegén lehet beszerezni. Borsos áron, persze. Miért van ennyi, és miért kezdtem egy sokadik naplót – immár új füzet…
bővebben

Amikor a kedvenc könyvemről kérdeznek, és én gondolkodás nélkül rávágom, hogy „A kis herceg” az, akkor ahhoz hasonló meglepettség terül szét az emberek arcán, mint amikor Exupéry regényének „fölnőttjei” szembesültek vele, hogy a rajz, amit látnak, nem egy kalapot, hanem egy csukott óriáskígyót ábrázol… Pedig szerintem ebben a könyvben tényleg minden benne van, ami az…
bővebben

„Hazamész az ünnepekre? Mármint hazahaza?”. Gyakran hallani ezt a párbeszédet ünnepek előtt. Amolyan „gyüttment pestiként” én is használom ezt a fordulatot. Ez alatt a „magunkfajta” azt érti, hogy az év többi részében otthont jelentő budapesti lakás helyett abba a városba/faluba utazunk, ahol a szüleink/szeretteink laknak, a helyre, ahol születtünk, vagy ahol felnőttünk. Hazahaza. Ez a…
bővebben

Mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos adni és segítő kezet nyújtani azoknak, akik erre rászorulnak. Csakhogy a segítségnyújtáshoz elsősorban nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Ezért úgy döntöttünk, hogy a saját tapasztalatinkon keresztül mutatjuk meg, hogy miért is jó dolog adni. Szerzőnk, Király Eszti a Backpack Running és a CoffeeRUN különítményéhez csatlakozott, hogy futva vigyen reggelit…
bővebben