Egy házasodni készülő férfi az esküvője előtt gondol egyet és végiglátogatja volt szerelmeit. Négy nagyon különböző nővel találkozik, akik nagyon különbözően élték meg a szakítást. A négy karaktert Pokorny Lia alakítja. A színésznővel a Valami csaj(ok) című előadás után a darab kapcsán felmerülő kérdésekről, így a volt kapcsolatok tanulságairól, az odaadás és az önfeladás közötti…
bővebben

Miközben a napunk jelentős részében másokkal, vagy mások elvárásaival foglalkozunk, alig szánunk időt arra, hogy saját magunk felé őszinte érdeklődéssel és nyitottsággal forduljunk. A nagy rohanásban elmarad az önmonitorozás, felaprózódik a figyelem, megspóroljuk magunktól a törődést. „És te hogy vagy?” – kérdezi tőlünk mindennek fényében Jakupcsek Gabriella, akinek legújabb, a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyvét…
bővebben

A kisebb füllentésektől az égbekiáltóan nagyokig körülbelül 10 és 200 közé tehető azoknak a hazugságoknak a száma, amiket egy átlagos nap során hallunk. Belegondoltál már, hogy vajon hogyan alakult volna az életed, ha minden alkalommal felismerted volna, hogy valaki nem őszinte hozzád? Egyáltalán: lehetséges ez?

Az elmúlás és az elengedés témája kapcsán jellemzően a halálra, a veszteség fájdalmára, valami sötét és szomorú dologra asszociálunk. Úgy vagyunk vele, hogy erről az egészről jobb nem is beszélni, egyszerűbb nem gondolni rá. Pedig, ha vennénk a bátorságot, és közelebb engednénk magunkhoz a veszteségeink – így a halál mellett, a válás, az öregedés, a…
bővebben

Miért akarja mindenki visszaforgatni az idő kerekét? Miért olyan nehéz szembenézni a múlandósággal? Hogyan lehet szépen öregedni, szépen válni és szépen elmenni? Kérdések, amelyekkel előbb-utóbb mindenki kénytelen szembesülni. Ezeket a kérdéseket boncolgattuk Für Anikóval, az Örkény István Színház Jászai Mari-díjas színésznőjével, érdemes művésszel. Amikor az interjú időpontját egyeztettük, említette, hogy éppen egy családi születésnapra készülnek….
bővebben

Vagyunk mi, és vannak ők – ez a gondolat lényegében minden előítélet gyökere. Mi, akik tartozunk egy adott csoporthoz a külsőnk, a vallásunk, a lakóhelyünk alapján, egyfajta távolságból szemléljük a másik csoportot, akik mások. Sokszor apróságokban, de különböznek tőlünk, és egy apró különbség már gyakran elég ahhoz, hogy gyanakvással, félelemmel telve tekintsünk rájuk, biztos távolból….
bővebben

A szologámia fogalmáról évekkel ezelőtt hallottam először. Akkoriban nagy port kavart, hogy egy nő nagy nyilvánosság előtt önmagának esküdött örök hűséget, és bevallom, először a szingli életmód kétségbeesett kapálózásának éreztem. Pontosan ugyanazt gondoltam, ami – hozzám hasonlóan – első hallásra sokaknak eszébe jut: nevetség tárgyának éreztem, és kissé nárcisztikusnak is. Aztán persze engem is sok…
bővebben

A depresszió több mint 300 millió embert érint világszerte, és ezzel ugyanúgy korunk népbetegségévé nőtte ki magát, mint a cukorbetegség. Ugyanakkor, míg a diabétesz esetében senki nem kételkedik az orvosi segítség szükségességében, a depresszióra hajlamosak vagyunk csak „átmeneti rosszkedvként” tekinteni – holott évente 800 000 áldozatot szed, azaz közel négyszer annyit, mint a cukorbetegség.

„Amikor nincs mit csinálni, és nincs is kedvem semmihez” – így fogalmazzuk meg általában, mit jelent számunkra az unalom. Tapasztalatból beszélünk: a kutatások alapján élete valamely pontján az emberek 90%-a átéli ezt az érzést. És erősen motivált arra, hogy minél hamarabb megszüntesse.

Miközben a lakosság, főként a fiatalabb generáció gyakorlatilag létezni sem tud az okostelefonja nélkül, semmilyen kultúrája sincs annak, hogy ezeket az eszközöket hogyan kell és lehet értelmesen és úgy használni, hogy az ne veszélyeztesse a testi-lelki egészségünket. Merthogy egy bizonyos határon túl veszélyezteti, tény. De miért vonzóbb a valóságnál a közösségi média? Hogyan lehet megtalálni…
bővebben