Az Ukrajnában, szinte a közvetlen közelünkben zajló háborús események sokunkra gyakorolhatnak erős hatást. Talán mi magunk sem tudjuk megfogalmazni, pontosan milyen érzések kavarognak bennünk, de azt biztosan tudjuk, nehéz megküzdeni ezzel a helyzettel. Bizonyára ennél sokkal komolyabb fájdalmakat élnek át azok, akik személyesen érintettek a háború veszteségeiben. A hozzájuk hasonló traumát elszenvedett embereknek, kimondottan menekülteknek…
bővebben

Egyre több könyv és film mutatja be azt, amit eddig legszívesebben elrejtettünk volna, egyre több közszereplő beszél a nyilvánosság előtt arról, ami eddig kimondhatatlannak tűnt. Bár hosszú még az út odáig, hogy egyéni és kollektív traumáinkra ne tabuként és szégyenfoltként tekintsünk, az utóbbi időszakban mintha elkezdődött volna egyfajta gyógyulási folyamat. Ehhez az is kell, hogy…
bővebben

Krízistanácsadóként leginkább azokban az átmeneti állapotokban találkozom először a klienseimmel, amikor valamilyen, számukra különösen megterhelő változással szembesültek. Amire nem voltak felkészülve, vagy épp letaglózták őket az egyébként várt események – leginkább érzelmi – terhei.

„Miközben a trauma maga lehet a földi pokol, a feloldott trauma az istenek ajándéka – egy hősi utazás, amely mindannyiunk sajátja” – írta Peter Levine A tigris felébresztése című könyvében. A világhírű pszichoterapeuta évtizedek óta foglalkozik a trauma testi-lelki hatásaival. Az általa kidolgozott Somatic Experiencing módszere, mely a traumatikus sokk biztonságos oldását teszi lehetővé, már…
bővebben

„Minden Egész eltörött” – írja Ady Kocsi-út az éjszakában című versében. Ezek a szavak tulajdonképpen magukba foglalják, mi a trauma lényege, a traumatizált ember valósága. A trauma szó eredeti jelentésében sérülést, károsodást jelent. Létrejöhet fizikai értelemben is, aminek lehet, hogy a felépülés után is viseljük a nyomait. Van, aki kifejezetten büszke „harci sérüléseire”, és lelkesen…
bővebben

Sokat szenvedett, de már jól van. El sem tudom képzelni, hogyan tud reggel felkelni, és még mosolyogni is. Amiken ő keresztülment, nem kívánnám senkinek. Én már rég feladtam volna. Csodálom az erejét és a kitartását. Az élet többször padlóra küldte, de mindig felkelt. Ha ő mindezt végigcsinálta, nekem egy szavam sem lehet. Ő a példaképem….
bővebben

Amikor arról hallunk, hogy egy kisgyereket bántanak, ütnek-vernek, elhanyagolnak, a legtöbbünk fejéből eltűnnek a logikus gondolatok. A helyüket legjobb esetben az értetlenség veszi át (hiszen hogyan lehet valaki képes ilyesmire?), rosszabb esetben a félelem, vagy a zsigeri düh. Agyunk legmélyebb struktúráiban születnek ezek az érzelmek, és mi ott találjuk magunkat, zavart indulatok ketrecébe zárva.

A trauma sokszor távolinak tűnik mindaddig, amíg váratlanul, elképzelhetetlen erővel be nem robban saját életünkbe is: felforgat bennünk és körülöttünk mindent, hatására összetörhetünk, széteshetünk, megváltozhatunk. Hogyan lehet túlélni, majd együtt élni egy ilyen megrázó eseménnyel? Hogyan lehet elfogadni azt, ami elfogadhatatlan? Hogyan jelenthet a legnagyobb törés egy új kezdetet?