Egy szerettünk, hozzánk közel álló személy elvesztése az egyik legmegterhelőbb élmény az életünkben. A tapasztalat hatására világérzékelésünk, azonosságtudatunk megrendül. Ebben a nehéz, fájdalmas élethelyzetben a kétségbeesés, kilátástalanság és érzelmi zűrzavar élményeivel kell szembenéznünk.

Veled is volt már úgy, hogy magad sem értetted, miért reagálsz olyan hevesen egy-egy történésre az életedben? Érezted indokolatlannak a veszteségérzést, amit egy iskolaváltás vagy egy általad kezdeményezett szakítás okozott? Volt már olyan érzésed, hogy gyászt élsz meg akkor, amikor nem is halt meg senki? Ha igen, akkor nem képzelődtél. A gyász érzése ugyanis nem…
bővebben

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. március 13-án este jelentették be azokat a járványhelyzettel összefüggésben kihirdetett intézkedéseket, amelyek egyszer és mindenkorra megváltoztatták az életünket és a gondolkodásunkat. Az ismeretlen helyzet eleinte valamiféle euforikus hangulattal párosult, mindenki kereste a helyét a bezártságban, az „új életünkben”. Voltak, akik elkeseredtek, míg mások kimondottan örültek, vagy legalábbis bizakodtak az akkor…
bővebben

Az elmúlt napokban úgy érzem, mintha két párhuzamos világban élnék. A felszínen viszem a napokat, végzem a feladataimat, látszólag minden zajlik a maga rendje és módja szerint. Ebben a könnyedségben és gondtalanságban mégis van valami, ami nem hagy nyugodni, mintha folyton morajlana bennem változó hangerővel. Elég egy váratlan inger ahhoz, hogy kibillenjek, és átessek abba…
bővebben

Krízis. Görög eredetű szó, amelynek kettős jelentése nagyon szépen tükrözi, hogyan is kap helyet az életünkben: a krízis egyben válság, és a változás lehetősége is. Nincs olyan ember, aki ne élné át élete során valamely formáját; fordulatokkal, nehézségekkel, betegségekkel időről időre mindannyian szembenézünk. Az igazán fontos azonban nem az, ami történik velünk, hanem az, hogy…
bővebben

Sokunkat megbénít, ha a környezetünkben veszteség ér valakit, akit ismerünk: nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan segítsünk neki, mit tehetnénk, amivel támogathatjuk ebben a nehéz helyzetben. A gyász önmagában is könnyen válik tabutémává, valamivé, amiről nem tudunk, nem akarunk beszélni – és ez különösen igaz egy speciális formája, az úgynevezett illegális gyász esetében.

Hogyan reagálhatunk arra, ha a családunkon belül megjelenik egy gyógyíthatatlan betegség? Hogyan és mikor beszéljünk a halálról? Mit mondjunk a haldoklónak, ha túl nagy a csend? Mit kezdjünk a hátralévő idővel, amiről azt sem tudhatjuk biztosan, hogy mennyi is? 

Az elmúlás és az elengedés témája kapcsán jellemzően a halálra, a veszteség fájdalmára, valami sötét és szomorú dologra asszociálunk. Úgy vagyunk vele, hogy erről az egészről jobb nem is beszélni, egyszerűbb nem gondolni rá. Pedig, ha vennénk a bátorságot, és közelebb engednénk magunkhoz a veszteségeink – így a halál mellett, a válás, az öregedés, a…
bővebben

Vagyunk mi, és vannak ők – ez a gondolat lényegében minden előítélet gyökere. Mi, akik tartozunk egy adott csoporthoz a külsőnk, a vallásunk, a lakóhelyünk alapján, egyfajta távolságból szemléljük a másik csoportot, akik mások. Sokszor apróságokban, de különböznek tőlünk, és egy apró különbség már gyakran elég ahhoz, hogy gyanakvással, félelemmel telve tekintsünk rájuk, biztos távolból….
bővebben

Vágytam rád. Világra hoztalak. Simogattalak, babusgattalak. A széltől is óvtalak. Az életemnél is jobban szerettelek. Már soha többé nem vagy velem. Nem érezhetlek, nem ölelhetlek. Nem tudom, mi leszel, ha nagy leszel… Egy gyermek halála a szülők legsúlyosabb, legfájdalmasabb és legszörnyűbb tragédiája. Kimondása is nehéz, együtt élni vele szinte elviselhetetlen. A gyász feldolgozásához, a fájdalom…
bővebben