Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani és olvasni a traumáról: az eddigi hárítás és bagatellizálás helyett kezdünk ezen a téren (is) tudatosabbá válni, és bátrabban szembenézni saját traumáinkkal és a belőlük származó elakadásokkal. A sok információ között azonban könnyen el is veszhetünk – ezért Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus segítségét kértük abban, hogy rendet tudjunk…
bővebben

Ha gyermekkorunkban mérgező szülők mellett nőttünk fel, annak nyomai és káros hatásai még felnőttként is megmutatkozhatnak a velük való kapcsolatban és kommunikációban. Előfordulhat, hogy egy velük zajló konfliktus során megbénulunk, összehúzzuk magunkat, próbálunk láthatatlanná válni, és ha kérdeznek minket, nem bírunk megszólalni. Képtelenek lehetünk nemet mondani, vagy ha mégis megtesszük, hatalmas mértékű szorongás lesz úrrá…
bővebben

Fekszem a kórházi ágyon. A kisbabám a mellemen szuszog. A férjem a kezemet szorítja. Egy teljes órán át csak mi vagyunk. Együtt, hárman. Aranyból vannak ezek a pillanatok, nem véletlenül hívják így: aranyóra. Ezekben a percekben épül a feltétel nélküli szeretet életen át tartó köteléke, ami aztán össze- és megtart minket később.  Feloldódunk egymásban, visszavonhatatlanul…
bővebben

„Láthatatlannak érzem magam. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátnőim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán” – kezdte a beszélgetést egy fiatal nő egy szabadtéren tartott pszichológiai műhelyen. Kíváncsi lettem, ki beszél, ezért kinéztem a függőágyamból, de csak a baseball sapkája körvonalát láttam. Vajon milyen…
bővebben

A Hogyan szexeljünk messzire repít az időben. Újra az a tizenhét éves lány vagyok, aki bár körül van véve haverokkal, barátokkal, barátnőkkel, a szíve legmélyén mégis magányos. Határmezsgyén jár: már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Sehová sem tartozik. Társak között egyedül Tara, Molly Manning Walker első – mától a mozikban is látható –…
bővebben

Gyermekként a szüleinkért, kamaszként a karizmatikus énekesért vagy színészért, fiatalként a plátói szerelmünkért. A rajongás végigkíséri életünket, szenvedéllyel és lelkesedéssel töltheti fel a mindennapjainkat, az idealizált személyről álmodozva talán mi is csillogóbbnak élhetjük meg magunkat és világunkat. Azonban egy határon túl a rajongás könnyen beszippanthat, és egy olyan fantáziavilágba zárhat be minket, amelyben egyre nehezebb…
bővebben

„A gyógyulás útja soha nem egyenesen halad előre” – írja Edith Eva Eger A döntés című könyvében. Gyógyulás pedig nem csak az lehet, amikor minden tünetünk megszűnik, hanem az is, amikor felismersz egy problémát, és dolgozni kezdesz azért, hogy jobban legyél. Az is, amikor időnként előjönnek régi minták, de már más szemszögből is látod őket….
bővebben

„Anya Istennel, apa a birkózással próbált megvédeni minket. Azt mondta, ha mi vagyunk a legkeményebbek, a legerősebbek, a legsikeresebbek, akkor nem eshet bántódásunk. Elhittem neki. Mind elhittük neki. Szerettük az apánkat. És szerettük a pankrációt” – narrálja a történetet a valós eseményeken alapuló Vaskarom elején Kevin, négy testvér közül a legidősebb, és még nem tudom,…
bővebben

„Úgysem lehet ilyenkor jót mondani” – tárják szét a kezüket legtöbben, amikor szóba kerül az,  hogyan lehet segíteni, vagy egyáltalán kapcsolódni egy gyászolóhoz. Ez az a mondat, ami igazolást ad ahhoz, hogy fordítsuk el a tekintetünket, és felmentést az alól, hogy közelebb menjünk egy olyan témához, ami már külső szemlélőként is nehéz érzéseket kelt. A…
bővebben

A krízist nem csupán mások elbeszéléséből ismeri, maga is megtapasztalta a kiégés mindent lebénító formáját. Ahogy ebből a helyzetből képes volt gyarapodni, az ma is segíti a munkájában. Kórházi önkéntesként szerzett tapasztalatai pedig meghatározóak voltak abban, hogy miképp érdemes segítőként odafordulni a kiszolgáltatott emberekhez. Dolgozott pszichiátriai osztályokon művészetterapeutaként, jelenleg pedig magánrendelésén, krízistanácsadó szakpszichológusként fogadja a…
bővebben