„Láthatatlannak érzem magam. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátnőim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán” – kezdte a beszélgetést egy fiatal nő egy szabadtéren tartott pszichológiai műhelyen. Kíváncsi lettem, ki beszél, ezért kinéztem a függőágyamból, de csak a baseball sapkája körvonalát láttam. Vajon milyen…
bővebben
You must be logged in to post a comment.