“Ha békességet akarsz, akkor fogd be a szád”. „Csak magadban bízz”. „A jó embereket mindig megtapossák”. „Csak ki ne hívd magad ellen a sorsot”. „Ne lépj ki a biztosból a bizonytalan kedvéért”. „A férfiak mindig csak azt akarják”. „A férfiak nem szeretik az okos nőket”. „Gazdag ember csak gazember lehet”. „A szülőnek mindig igaza van”.

A szüleinket. A társunkat. A főnököt. Önmagunkat. Sok mindenkit elővehetünk azért szóban vagy gondolatban, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük – legyen szó egy megbeszélésről, de akár a pályaválasztásunkról is. Mi állhat annak a hátterében, hogy ha félresiklik valami, sokan azonnal a felelőst keressük, és nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk? És ha megtaláltuk…
bővebben

Nem, a melankolikus dalok nem (csak) „variációk önsajnálatra”: a szakirodalom szerint ugyanis a búskomor muzsika hallgatása – bár gyakran valóban tovább mélyíti a sebeket – sok esetben természetes lelki immunreakciónak tekinthető, hiszen gyógyító hatással lehet ránk és a hangulatunkra. Kamaszkoromban szerettem órákig (mit órákig, napokig) hallgatni ugyanazt a dalt – méghozzá mindig a lehető legkeservesebbet….
bővebben

Az emberek számára az egyik legnagyobb talány a boldogság, hiszen annyi mindent jelenthet: a célt, az utat, egy állapotot, a lényeget. Sokszor pedig, ha meg is találjuk azt a bizonyos kék madarat, gyakran nem tudunk vele mit kezdeni – ahelyett, hogy magunkhoz szelídítenénk, inkább elengedjük. Miért lehet az, hogy ha egyszer annyira vágyunk rá, mégse…
bővebben

Keressük a vidámságot, hajtjuk az euforikus élményeket, megörökítjük (és megosztjuk) az összes mosolyt és elhessegetünk minden negatív gondolatot, elvégre, hogy is vihetnének a könnyek közelebb A Boldogsághoz? A 2015-ben mozikba került Agymanók (Inside Out), miközben a gyermekek szórakoztatását helyezi előtérbe, tükröt tart a felnőtt nézők számára is, és rávilágít, hogy sokszor csak magunknak ártunk, ha…
bővebben

A boldogság definícióján gondolkodtam. Vajon a boldogság egy érzés-e, vagy lelkiállapot, esetleg életfilozófia? Hogyan definiálható? Lehet-e egyáltalán rajta gondolkodni, vagy inkább az érzéseinkben találhatunk rá? Nézzük most meg az irodalomterápia eszközei és három mű segítségével, mi vihet közelebb a válaszhoz!

„Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak három hatvanért egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés,…
bővebben

Bevallom, hosszú évek óta fogadtam már minden évben március 8-án a köszöntéseket, mire egyáltalán megtudtam, mi is ennek a nagy nemzetközi ünneplésnek a gyökere. A nőnap ugyanis eredetileg nem egy virággal-bonbonnal kedveskedős ünnep volt: azt a napot jelölte, amelyen 1857-ben negyvenezer New York-i, textiliiparban dolgozó munkásnő lépett sztrájkba a bérek egyenlőségéért, fontos lépést téve ezzel…
bővebben

„Én ehhez gyáva vagyok…” „Úgysem sikerül.” „Rettegek.” „Nekem ez nem fog menni.” – Hosszasan lehetne még sorolni azokat a fordulatokat és jelzőket, amelyekkel a félénk emberek illetik magukat. Egészen addig, amíg a folyamatosan mantrázott mondatok levakarhatatlan címkeként hozzá nem tapadnak a személyiségükhöz, hogy aztán a környezetünk is elhiggye és magáévá tegye a félénk ember legmélyebb…
bővebben

Anyaként sokat foglalkozom a félelem es a bátorság kérdésével. Amikor egy gyermeknek próbáljuk értelmezni a saját nyelvén a számunkra magától értetődő fogalmakat, akkor szembesülünk vele igazán, hogy nem is olyan egyszerű megfogni a jelentésüket. Újradefiniáljuk, amit egyértelműnek tartottunk, lecsupaszítva, egyszerű szavakkal. A félelmet viszonylag könnyen azonosítja egy kisgyerek is, mert azt már biztosan érezte. Félhet…
bővebben