A betegség bizonyos szempontból olyan, mint egy forgószél: a történtek a környezetre is komoly hatással vannak, az ő életüket is felkavarja, ha a szerettük egészségügyi állapota megrendül. És bár a helyzetet kívülről szemlélő elvileg tisztábban lát, a körülöttük is gomolygó érzelmi vihar közepette sokan teljesen tanácstalanok; nem tudják, mit tehetnének a krónikus betegséggel diagnosztizált hozzátartozóikért,…
bővebben

Képzeld el egy pillanatra, milyen lehet, ha csak nagy nehézségek árán tudod kifejezni, sőt, egyáltalán azonosítani, mit érzel az adott pillanatban. Amikor igazi kihívás mások reakcióit, és a saját tested jelzéseit olvasni, és megfelelően felcímkézni az érzelmeidet. A legtöbben annyira magától értetődőnek éljük meg mindezt, hogy még elgondolnunk is nehéz, milyen lehet, ha valakinek ez…
bővebben

Sok esetben tapasztaltam, hogy ha felmerül az a kérdés egy beszélgetés során, hogy „milyen is vagy te?”, beszélgetőpartnerem elkezdi sorolni vélt, vagy valós hiányosságait, illetve feltételes módban listázza azt, hogy elképzelése szerint milyennek is kellene lennie: okosabbnak, gyorsabbnak, csinosabbnak, sportosabbnak, vékonyabbnak, lazábbnak és nyitottabbnak, jobb anyának, apának stb. Előfordul, hogy a felsorolást egy-két hanyagul odavetett önkritikus…
bővebben

Vannak olyan jelenségek, amelyeket sokszor leírunk, és próbálunk értelmezni, a maguk módján mégis érthetetlenek és felfoghatatlanok maradnak. Ilyen például az, ha gyűlölöd azt, akitől legszívesebben szabadulnál, mégis mindig, minden pillanatot meg kell osztanod vele, és folyton veled van, még álmodban is: saját magadat.

Rövid üzenetváltás előzi meg a találkozónkat, és bár többször írtunk már egymásnak, most találkozunk személyesen először. Ahogy leszállok a vonatról, gyorsan írok még Évának, hogy elnézést, de pár percet késni fogok. Ne viccelj, itt vagyok, ráérek, üzeni vissza. Igyekszem a kávézó felé, útközben még belelesek a jegyzeteimbe. Amikor megérkezem a kávézóba, odalépek hozzá, nyújtom a…
bővebben

A virágillatú, zöldbe boruló fákkal szegélyezett tavasz sokak kedvenc évszaka, számomra azonban egy apró családi „hagyomány” miatt is különösen kedves időszak. Ezekben a hónapokban ugyanis anyukám és én minden nap tiszta szívből kacagunk magunkon, vagyis pontosabban azon, hogy megint megtörtünk: hiába fogadjuk meg évről évre, hogy soha többet, mert nyűg és macera, mégis, a kikelet…
bővebben

Április 29-ét 1982 óta ünnepeljük a Tánc Világnapjaként. Ezen a napon született Jean-Georges Noverre (1727-1810) francia táncos és balettművész, koreográfus és táncelméleti író, akit a balett Shakespeare-jeként is emlegetnek. Ezen a napon a világ minden táján korra, nemre, műfajra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki táncol, pontosabban táncolhat, ha kedve tartja, így megünnepelve és megerősítve…
bővebben

Vitathatatlan, hogy a rendszeres testmozgás szinte csak jótékonyan hat az életminőségünkre – de vajon a karrierünkre is? Én csak annyit mondok, hogy ha mondjuk nyelvvizsgára, előléptetésre, jól menő vállalkozásra, de leginkább az ezekhez szükséges magabiztosságra vágyunk, s a legjobbat szeretnénk kihozni magunkból, először is vegyünk egy tornacsukát. „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam…” Sport…
bővebben

Mindannyian félünk valamitől, próbálunk elkerülni bizonyos szituációkat, ingereket, legyen szó hüllőkről, villámlásról, tűszúrásról, liftekről, határidőkről (még véletlenül sem saját példa…). Ennek ellenére legtöbbünk elmegy a hüllőházba, ha az állatkertben jár, elviseli az oltást, és nem gondolkodik kétszer, ha választania kell tíz emeletnyi lépcsőzés és a lift között.

A trauma sokszor távolinak tűnik mindaddig, amíg váratlanul, elképzelhetetlen erővel be nem robban saját életünkbe is: felforgat bennünk és körülöttünk mindent, hatására összetörhetünk, széteshetünk, megváltozhatunk. Hogyan lehet túlélni, majd együtt élni egy ilyen megrázó eseménnyel? Hogyan lehet elfogadni azt, ami elfogadhatatlan? Hogyan jelenthet a legnagyobb törés egy új kezdetet?