Kétrészes írásunkban a szülővé válás teljes érzelmi skáláját igyekszünk bemutatni. Az első részben a szülővé váláshoz köthető veszteségélményekkel foglalkoztunk, a második részben a veszteségek átdolgozása, átkeretezése kerül fókuszba. Mindez a szerző sajátélményeiből, tanácsadói tapasztalataiból, valamint a krízislélektani szemléletből táplálkozik. Minden nagyobb horderejű életeseményre – mint amilyen a gyermekvállalás is – igaz, hogy ugyan tervezhetünk, gyűjthetünk…
bővebben

Amikor gyermek érkezik egy családba, a környezet leggyakoribb reakciója, hogy sok örömet és boldogságot (emellett talán jó egészséget) kívánnak. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a gyerekvállalással járó, sokszor drasztikusan megváltozott élethelyzet akkor is egy krízis, sőt, valójában többszörös gyászfolyamat, ha mindennél jobban várták és vágytak rá a szülők. Az alábbi, kétrészes írásunkban a szülővé…
bővebben

Kicsit több mint egy évvel ezelőtt, a kislányom születése szinte napra pontosan egybeesett anyák napjával. Emlékszem, néztem a férjemtől kapott virágcsokrot, és közben próbáltam magamra erőltetni valamiféle emelkedettséget, igyekeztem át- és megérezni, hogy akkor én most Anya vagyok, ennek a karomban szuszogó kis csöppségnek az Édesanyja. De a testemet-lelkemet átjáró teljesség és megérkezettség helyett tanácstalanságot,…
bővebben

Csaknem öt éve ismerem, de fogalmam sincs, hogy csinálja. Egy, két, majd három (!) gyerek mellett is ugyanúgy ontja magából a jobbnál jobb cikkeket – nyugodtan, profin, mosolygósan. Ahogy a szavak, az energia is csak úgy árad belőle; aki beszélget vele, azt biztosan megajándékozza: kérdésekkel, történetekkel, a rá annyira jellemző értő figyelemmel. Állandó szerzőnk és…
bővebben

Réges-régi mém: Hófehérke áll a takaros kis ház közepén, körülötte a három gyerek meg a mesebeli herceg, ő meg kétségbeesett fáradtsággal tekint kifele a képből. Lehet, hogy nem így képzelte a tündérmesét? Miért nincs itt mellette az a Csipkerózsika meg Hamupipőke, akikkel rötyögve pezsgőztek hajnalig az esküvőjén? Csak kicsit ugranának be, megkérdezni, hogy van, megnézni…
bővebben

Sokáig vártam arra, hogy édesanyává váljak. Hogy őszinte legyek, nem egészen úgy képzeltem, hogy a várandósság számomra lelki nagytakarítás lesz – aztán mégis így alakult. Már csak azért sem számítottam erre, mert e kilenc hónap során nem csak kismamaként, hanem egy új munkában is helyt kellett állnom, és finoman szólva nem terveztem be az időbeosztásomba…
bővebben

Sok szülés-és születéstörténetet hallottam és olvastam, mióta magam is anyává váltam. Úgy tapasztaltam, hogy viszonylagos tabunak számít arról beszélni, hogy mit is érzett az anyuka akkor, amikor a szülés után végre a karjaiba kapta a gyermekét – legalábbis akkor, ha nem azt érezte rögtön, amit a „tankönyvek” szerint éreznie kellett volna. Sokan vannak ugyanis, akiket…
bővebben

„Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és…
bővebben

Nagyon sokféle elképzelésünk van mostanában arról, hogy milyen is az ideális szülés. Otthonszülés vagy kórházban, lehetőleg minden beavatkozás és mindennemű fájdalomcsillapítás nélkül; vagy éppen a legprecízebben előre tervezett program császárral, ügyeleten, dúlával, bábával,  szülésznővel vagy fogadott orvossal? Sokan sok mindenre esküsznek, de nehéz lenne egyetlen helyes választ adni erre kérdésre. Nekem is megvan a saját…
bővebben

Vannak könyvek, filmek, egyéb alkotások, amelyek úgy hagytak igazán mély nyomot bennem, hogy csak a címüket olvasva még kétségekkel vágtam neki a megismerésüknek. Szerzőjük aztán épp azzal adta a legtöbbet, hogy csak közben, vagy a legvégén esett le igazán a tantusz: miért ezzel a szóval fogta össze a nagy egészet, amelyet elmesélt. Hadas Krisztina Anyasorsa…
bővebben