Emlékezni sokféleképpen lehet. A konvenciókat követve, egyhelyben állva, némán tisztelegve a történelmet formáló hősök és áldozatok emléke előtt. De az emlékezés egyik módja az is, ha közelebb lépünk a történtekhez, megpróbáljuk jobban megismerni és megérteni a leírhatatlan borzalmakhoz vezető okokat, annak jelenünkben is kísértő következményeit. A holokauszt emléknapja alkalmából most három olyan filmet ajánlunk nektek,…
bővebben

Hamarosan a hazai mozikban is látható lesz a Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film. Horvát Lili legújabb rendezését országos és nemzetközi szinten is hatalmas várakozás övezi: a film, amelyben a valóság és a képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében, többek között meghívást kapott a Velencei Filmfesztiválra, ahol a két nappal ezelőtt tartott világpremier…
bővebben

Miért menekül valaki a valóság elől a plátói szerelembe? Miért van az, hogy egyre többen az álomvilágot választják egy hús-vér kapcsolat helyett? Mitől függ, hogy a viszonzatlan érzések csak kicsit kiszínezik, vagy teljes egészében átrajzolják a valóságunkat? Meddig érdemes hinni egy viszonzatlan szerelemben? Miért választjuk újból és újból ezt az utat? Ezeket a kérdéseket járjuk…
bővebben

Mi történne, ha végtelenszer megismétlődne életünk egyik legkellemetlenebb napja? Nem amikor nagy tragédia történik, csak amit apróbb bosszúságok tarkítanak. Pont annyira bosszantóak, ami miatt már alig várjuk a nap végét, hogy azután reggelre kelve más helyen, más időben folytathassuk az életünket. Másnap azonban mégis csörög az ébresztőóra és arra eszmélünk, hogy az előző nap virrad…
bővebben

Napjainkban, főleg az összezártság perceiben, amikor apróságok is kipattinthatnak egy konfliktust, könnyen megfogalmazódhat bennünk a kérdés; megérthetjük-e valaha egymás világát? Erről egyik rokonom sokszor hallott mondása jut eszembe: mindenki szemszöge olyan, mint egy saját mozi, amin keresztül értelmezi a külvilágot. Csak egy verzió a valóságra, de korántsem biztos, hogy reálisan tükrözi az igazságot. Magunkról szól,…
bővebben

Ha én lennék a Föld elnöke (ugyanis erre a hivatásra készültem lelkesen, mielőtt hétévesen úgy döntöttem, mégis inkább pszichológus leszek), mindenkinek kötelezővé tenném, hogy felnőttkorában is olvasson és nézzen meséket. Gyerekként valahogy ösztönösen tudjuk, hogy a mese képes arra, hogy olyankor is közelebb vigye a szívünkhöz a valóságot, amikor azt „ésszel” nagyon nehéz elfogadni, vagy…
bővebben

Bátran kijelenthetem, nincs bennem kétség: ez a film a legkedvesebb számomra. A második a listámon a Forrest Gump, s érdekes,  hogy megjelenésük évében, az 1994-es Oscar Gálán is kettejük között ment a küzdelem, nyolc jelölésben. Akkor a Forrest Gump győzött minden kategóriában, és több évnek kellett eltelnie, mire igazságot tett a közönség, és A remény…
bővebben

„Nincs kedvenc filmem. Sok mozgókép van, amit szeretek; majd valami olyat választok az ajánlóhoz, ami megpiszkálja az embert belül, alapvetően azonban derűt és békét közvetít” – gondoltam az elején. Amikor aztán eszembe jutott Marley, rögtön felvillanyozódtam: örömmel töltött el, hogy ő lesz, akit újra kell néznem. A végére be kellett látnom: nagyon hiányzott nekem ez…
bővebben

Régen láttam olyan szép filmet, mint a Portré a lángoló fiatal lányról, és régen volt rám film olyan nagy hatással, mint az Élősködők. Egy már-már festői igényességgel megkomponált, érzékeny történelmi alkotás, és egy feketekomédiával megspékelt, sokkoló társadalmi dráma. Két teljesen különböző hangulatú film, úgyis fogalmazhatnánk, hogy „tűz és víz”. Ami viszont közös bennük, hogy mindkettőt…
bővebben

Két olyan filmet ajánlunk nektek, amelyek nem feltétlenül állnak összhangban a napsütéses időjárással – a napokban mozikba kerülő,  Az angyal című film, valamint a Kontroll nélkül is nehéz, tabunak számító témákat feszegetnek. Előbbi a ’70-es évek Buenos Aires-ét rettegésben tartó pszichopata, Carlos Eduardo Robledo Puch hihetetlen de igaz történetét meséli el. Utóbbi pedig a szeretetéhes,…
bővebben