Anya szeret. Anya mindig velem van. Anya nélkül én sem lehetek. Néhány gondolat, amit féltve dédelgettem egész eddigi életemben. Aztán jön egy könyv, ami fejezetről fejezetre romba dönti minden meggyőződésemet. Tovább megyek: olyan, generációkon átívelő káros mintázatokra mutat rá, amelyeket öntudatlanul átörökíthetek a saját gyermekemre, ha nem tépem fel azt a bizonyos ragtapaszt. Bethany Webster,…
bővebben

Az autó a pályáról kisodródik a földekre, a krízisekbe pedig mintha mindenki egyszerre sodródna bele. Az autó nyomait beszántják, nyomozás nem indul. Négy magányos szereplő próbálja megtalálni a kiutat a homokos, szomorú, vizes síkról. Közben vannak, akik találkoznak is, próbálnak kapcsolódni egymáshoz, a kérdés már csak az, hogy képesek-e az átjárásra (és egyáltalán lehetséges-e az…
bővebben

Mindannyiunk száját elhagyja egyszer a mondat: legszívesebben kiszaladnék a világból! Hátrahagyni az elvárásokat, a felelősséget, és menni, amerre a szívünk visz. A megvalósítás azonban nem ennyire egyszerű. A minket érő rengeteg inger, a társadalmi normák és kötöttségek felőrölhetnek, aminek következtében az álmok megvalósítása várat magára. Viszont az elfojtott vágyak az idő múlásával nem kopnak ki,…
bővebben

Akadnak könyvek, amelyek olvasása előtt hatalmas lélegzetet kell vennünk. De mekkora lélegzetet kell vennie belekezdve az írásba annak, akivel megesett ez a képtelenül fájdalmas történet? A Mikor feltámad a szél című kötet Murinai Angéla (írói nevén Angela Murinai) végtelenre fújt, szenvedéssel és tapasztalással teli, mégis belenyugvással kísért sóhaja. A benne foglalt erő pedig nemcsak a…
bővebben

Egy szerettünk, hozzánk közel álló személy elvesztése az egyik legmegterhelőbb élmény az életünkben. A tapasztalat hatására világérzékelésünk, azonosságtudatunk megrendül. Ebben a nehéz, fájdalmas élethelyzetben a kétségbeesés, kilátástalanság és érzelmi zűrzavar élményeivel kell szembenéznünk.

„Mikor fordult elő utoljára, hogy igazán figyeltél? De igazából figyeltél, nem azon gondolkodtál közben, hogy mit kellene mondanod, nem vetettél lopott pillantásokat a telefonodra, és nem vágtál közbe azonnal a véleményeddel? És rád mikor figyeltek legutóbb?” – szegezi nekünk a kérdést Kate Murphy Az értő figyelem című könyve legelején. Az igaz, hogy figyelünk mi, ahogy…
bővebben

Mindennapjainkban számos változással, hatással szembesülünk és az ingerek dömpingjét egyre nehezebb kizárni az életünkből, így gyakran az állandó készültség feszültségében élünk. Ez sok esetben az egyensúlyi állapot megbomlásához vezet. E folyamat és a közben megélt stressz pedig kimerítheti szervezetünket, azt élhetjük meg, hogy „több sebből vérzünk” és elfolyik az energiánk, egy idő után pedig olyan…
bővebben

Vajon volt -e aktuálisabb, bosszantóbb, szükségesebb, vagy épp feleslegesebb a boldogság világnapja az elmúlt években valaha, mint idén? A pandémia adta változások közepette kifejezetten fontosnak érezhetjük, hogy figyeljünk erre az érzésre, miközben számos lehetetlen helyzetet kapunk kézhez a megélésére. Ez pedig könnyen arra az útra vihet, hogy legyintünk egy nagyot. Boldogság? Most? Ugyan már! Nagy…
bővebben

Alaszka, Idaho, Kentucky, Mexikó, Argentína, Chile, Párizs… És ez még csak a kezdet; belekáprázik a szem azoknak a helyeknek a hosszú listájába, ahol az amerikai írónő, Lucia Berlin élete során megfordult, és hosszabb-rövidebb ideig élt. A városnevekhez történetek, emberi sorsok, tragédiák kötődnek, és egy szorongató érzés, ami mindent egybefűz: a magány.

Milyennek képzelünk általában egy pszichopatával való találkozást? Félelmetesnek? Felkavarónak? Akárhogy is, valószínűleg kevés ember lelki szemei előtt jelenik meg egy csevegő, kicsit mackós, viccelődő fickó, akivel egy padon ülve kellemesen elbeszélgetünk a parkban. James Fallon pedig pontosan ilyen – illetve nem egészen. Ahogy írja: „Ha beleegyeznének, hogy újra találkozzunk, talán még össze is barátkoznánk. Idővel…
bővebben