Bár a kezdeti sokk után a világ „beletanult” a járványhelyzet kezelésébe, a COVID-19 és következményei okozta feszültség, a lehetőségeink és a kijárás korlátozása, a társas kapcsolataink beszűkülése érezhetően nyomot hagyott pszichénken és lelkivilágunkon egyaránt. Az egyre hidegebb idő, a rövidülő nappalok és a sál-sapka rejteke a tekintetek közé amúgy is éket verő maszk mellé –…
bővebben

„Reggeltől estig ülök a gép előtt, csinálom a feladatokat, de nem tanulom meg, általában nem is értem. Szenvedek, fáradt vagyok, pazarlom az időmet és az eszemet.” – írja a távoktatásról a Hintalovon Alapítvány egyik diák munkatársa . Hogyan érinti a tanulókat, hogy megszakadt a hagyományos tanítás? Miképp boldogulnak az online oktatással? Mit lehet kezdeni a…
bővebben

Emlékszem, amikor elkezdték bevezetni a korlátozásokat, reménykedtem abban, hogy sok helyhez hasonlóan a munkahelyemen is a távmunka lesz majd az előttünk álló időszak megoldása. Persze féltem a fertőzéstől, aminek a napi szintű tömegközlekedés és az emberekkel való kontaktus miatt még inkább ki voltam téve, de még erősebb volt bennem az az igény, hogy megállhassak. Hamar…
bővebben

Napjainkban, főleg az összezártság perceiben, amikor apróságok is kipattinthatnak egy konfliktust, könnyen megfogalmazódhat bennünk a kérdés; megérthetjük-e valaha egymás világát? Erről egyik rokonom sokszor hallott mondása jut eszembe: mindenki szemszöge olyan, mint egy saját mozi, amin keresztül értelmezi a külvilágot. Csak egy verzió a valóságra, de korántsem biztos, hogy reálisan tükrözi az igazságot. Magunkról szól,…
bővebben

Az elmúlt hetekben az átlagosnál többször kerülhettünk olyan helyzetbe, amikor magunkat vagy másokat próbáltunk megnyugtatni, hogy a tünetek, amiket érzékelünk vagy éppen hallunk egy adott családtagunktól vagy barátunktól,  csupán túlzó aggodalmak, és nem kell rögtön a „legrosszabbra” gondolni. Az a bizonyos „legrosszabb” a tünetektől, a történelmi korszaktól és a körülményektől függően más és más lehet:…
bővebben

„Az indiánt hosszú vándorútja során egy autó felvette és percek alatt elrepítette úti céljához. Az indián ekkor leült az árok szélére, hosszan üldögélt, s a kérdésre – Mit csinálsz? Mire vársz? – ekképp sóhajtotta el magát: – Várom, hogy utolérjen a lelkem!” Ez a fenti példázat Korzenszky Richárd bencés szerzetes Üzenőfüzetében szerepel. Az elmúlt hónapokban…
bővebben

Gombóc a torokban, nem szűnő aggodalom, cikázó gondolatok és kérdőjelek, nyughatatlanság – a bizonytalanságot alapvetően (és érthetően) nehezen toleráljuk. Gondoljuk csak végig, hány és hány helyzetben jajdultunk fel, hogy inkább tudjuk meg, ha rossz lett az eredményünk, ha mégsem kellünk, legyünk túl azon a rossz híren, csak ezt a bizonytalanságot ne! Az a fajta bizonytalanság,…
bővebben

A jelenlegihez hasonló, nehéz helyzetekben szoktuk megidézni, hiszen tudjuk, hogy “ő hal meg utoljára”. A remény alapvetően pozitív lelki muníciót adhat, előfordulhat azonban, hogy mégsem a remény az “egyetlen reményünk”, sőt, inkább akadályoz a krízissel való megküzdésben. Hogyan mozdíthat a remény inkább hátra, mint előre? Mennyire segít minket az, hogy „míg élünk, remélünk”? Gaál Szilvia…
bővebben

Az elmúlt hónapokban a vírus nyomán megjelent krízis és az ezen keresztül tapasztalható bizonytalanság sokféle reakciót idézhetett elő bennünk. Voltak (illetve vannak), aki erős szorongást éltek át, más folyton a híreket bújta, és akadt, aki inkább csak legyintett. Mitől függ, hogyan reagálunk egy nehéz helyzetben? Mi utalhat arra, ha már túlzott mértékű a szorongásunk? És…
bővebben

Az elmúlt napokban úgy érzem, mintha két párhuzamos világban élnék. A felszínen viszem a napokat, végzem a feladataimat, látszólag minden zajlik a maga rendje és módja szerint. Ebben a könnyedségben és gondtalanságban mégis van valami, ami nem hagy nyugodni, mintha folyton morajlana bennem változó hangerővel. Elég egy váratlan inger ahhoz, hogy kibillenjek, és átessek abba…
bővebben