Hogy én mennyire utálom az ovis tornát! – sóhajtotta legnagyobb gyermekem egy téli napon. Többet nem árult el a témáról, így lázas gondolkodásba kezdtem: mi lehet a baj? Talán csúfolták? Rosszat mondott rá valaki? Nem sikerült megcsinálni valamit? Nem hagytak nyugodni a kérdések. Faggattam minden tornanapon. A válasz sértődött orrhúzás, makacs némaság. Kezdtem megunni a…
bővebben

Egy általam nagyon bölcsnek tartott ember egyszer azt mondta, az életben a legszomorúbb mondatok azok, amelyek úgy kezdődnek: „Mi lett volna, ha…”. Ez a gondolat fejezi ki számomra a legszebben, mennyire fontos foglalkozni a megbánás, a félresikerült döntések, elszalasztott lehetőségek nyomában járó nehéz érzésekkel, amelyek akár hosszú éveken át elkísérhetnek minket.

Érezzük, lépten-nyomon halljuk, és amikor gyakorlunk, akkor a saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy jógázni NAGYON-NAGYON jó dolog. De valamiért csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk elköteleződni a rendszeres gyakorlás mellett. Miért van az, hogy a számtalan pozitív hatás ellenére újból és újból elveszítjük a kapcsolatot ezzel a csodálatos mozgás- és életformával? És mitől fosztjuk meg…
bővebben

A nárcisztikus kapcsolatokban az egyik fél mindent belepakol a kapcsolatba, a másik pedig a feljogosítottságából kifolyólag feléli azt. Mivel a nárcisztikus fél inkább használja a kapcsolatot, így annyit tesz bele csupán, amennyi az „aranytojást tojó tyúk” megtartásához kell. A kapcsolaton belül egy idő után megjelenhet a kiüresedés és az elmagányosodás, hiszen az érzelmi közelség és…
bővebben

Nem kérem! Nem szeretem! Utálom! Nem vagyok éhes! – pár mondat, amely bizonyára a legtöbb kisgyerekes szülő számára ismerős. Akad, akinek ritkán, vagy csak időszakokra nehezítik meg az életét étkezéssel kapcsolatos problémák, más igazán válogatós gyerekkel él egy fedél alatt és komolyabb munkát jelent számára táplálni, vagy ízeket megismertetni a kicsivel. A nem evés számos…
bővebben

A mai szülők gyerekkorában kevésbé kapott hangsúlyt az érzelmi nevelés, mint saját utódaik életében. Napjaink nevelési irányzatai pedig nemcsak az érzelmi támogatást tartják fontosnak, de azt is, hogy a kicsiket megtanítsuk az emóciók felismerésére, megnevezésére, illetve tudatos irányítására. Ma rengeteg könyv áll rendelkezésre, amelyek segítenek ebben a tanulási folyamatban. De hogyan nyújthat támaszt a szépirodalom?…
bővebben

A sématerápia népszerű megközelítésnek számít a pszichológián belül, ám hogy mit is jelent pontosan ez a kifejezés, már nem olyan egyértelmű. A Jeffrey Young által kidolgozott tizenkilenc séma komplex módon mutatja be, hogy a kora gyermekkorban kialakuló, önmagunkról és az emberi kapcsolatokról szóló lenyomataink hogyan határozhatják meg akár egy életre azt, milyen szemüvegen át szemléljük…
bővebben

A Pszichoforyou-n sokat olvashattatok már arról, hogy milyen nagy jelentősége van a szüleinktől kapott mintáinknak, gyerekkori tapasztalásainknak. Az egyéni megélések mellett, írtunk már cikket a történelmi traumáink – jellemzően negatív – pszichés hatásairól is. De mi a helyzet a kollektív tudásunknak azzal a részével, ami nem a tudattalanunkban lappangva akadályoz minket a boldogulásban, hanem pont…
bővebben

Mikor érzed azt, hogy élsz? Melyek ezek a pillanatok? Mikor tudod ezt kimondani? Mit jelent megélni, és mit jelent leélni az életünket? Milyen érzés a saját életedet élni? Miért lenne fontos, hogy a leélt pillanatok megörökítése és megosztása helyett a megélésre koncentráljunk? Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy „picit megpihenhessen a lélek”? És hogy…
bővebben

Manapság fénykorát éljük az érzések és tulajdonságok címkézésének. Muszáj mindenre fogalmakat és jelzőket találnunk – hogy aztán kialakuljon egy idegenkedéssel vegyes viszonyunk a megjelölt dologhoz. Ilyen sorsra jutott az érzékenység is, melyre gyakran pejoratív színezettel tekint a közvélemény. Misztikusságát csak fokozta, amikor a pszichológiai kifejezések palettája a „szuperérzékenység” fogalmával bővült. Bár kíváncsian vizsgáljuk ezeket a…
bővebben