A mi családunk 2020 óta mozaikcsaládként működik, ahol a férjemmel négy gyermeket nevelünk – közülük egy sem közös. Én három, ő egy gyermeket hozott az új családunkba. Kezdetben furán éreztük magunkat, hiszen mindkettőnknek új volt még a helyzet, viszont ahogy haladtunk előre az időben, arra lettünk figyelmesek, egyre több ismerősünkről derül ki, ők is mozaikcsaládban…
bővebben

Egy korábbi cikkemben már meséltem nektek arról, mennyire nagy hatással volt rám Oprah Winfrey és Bruce D. Perry Mi történt veled? című könyve. Akkor magát a kötetet ajánlottam (teljes szívvel) nektek, szó esik azonban benne egy olyan témáról, amiről muszáj külön is, és nem lehet eleget írni: a kapcsolati szegénység, azaz a valódi figyelem és…
bővebben

A függőségek kezelése esetében nem csupán leszokásról vagy gyógyulásról beszélünk, hanem felépülési folyamatról. A felépülési szemlélet arra a reményre fókuszál, hogy a hiányokat megismerve, akár utólag betöltve, gyógyítva vagy átkeretezve azokat, újraépíthető egy ember. Ezen a folyamaton mennek át nemcsak a gyógyuló szenvedélybetegek, hanem azok a felnőttek is, akik szembesülnek (vagy kénytelenek szembesülni) annak következményeivel,…
bővebben

Ezerszer hallott családi történetek, a fülünkben csengő jól ismert mondatok. Gyakran nem tulajdonítunk nekik jelentőséget, pedig fontos üzeneteket hordozhatnak. Pál Ferenc, római katolikus pap, mentálhigiénés szakember és Tóth Erzsébet Fanni, pszichológus, kutató ezeket az üzeneteket keresik. „A transzgenerációs sebek hatása a sorsunk alakulására” című Nyitott Akadémia est keretében nemcsak a tapasztalataikat osztották meg a közönséggel,…
bővebben

Bár a témája kissé megosztó, nagyon kedves számomra Szabó Magda Mózes egy, huszonkettő című könyve. A tőle megszokott módon az írónő ebben a művében is drámai mélységeket ragadott meg a lélek útvesztőin, ezúttal ráadásul egy különösen érzékeny kérdésben: mekkora áldozattal tartozunk a szüleinknek?

Csaknem öt éve ismerem, de fogalmam sincs, hogy csinálja. Egy, két, majd három (!) gyerek mellett is ugyanúgy ontja magából a jobbnál jobb cikkeket – nyugodtan, profin, mosolygósan. Ahogy a szavak, az energia is csak úgy árad belőle; aki beszélget vele, azt biztosan megajándékozza: kérdésekkel, történetekkel, a rá annyira jellemző értő figyelemmel. Állandó szerzőnk és…
bővebben

Hogy én mennyire utálom az ovis tornát! – sóhajtotta legnagyobb gyermekem egy téli napon. Többet nem árult el a témáról, így lázas gondolkodásba kezdtem: mi lehet a baj? Talán csúfolták? Rosszat mondott rá valaki? Nem sikerült megcsinálni valamit? Nem hagytak nyugodni a kérdések. Faggattam minden tornanapon. A válasz sértődött orrhúzás, makacs némaság. Kezdtem megunni a…
bővebben

Számos mondás forog a köznyelvben arról, hogy mennyire fontos a családban az elfogadás. Ugyanakkor a családi összetartás törvénye olyan mélyen beivódott a gondolkodásunkba, hogy sokszor akkor is mindenek fölé helyezzük, amikor rokoni kapcsolataink nemcsak hogy nem  teremtenek harmóniát, de akár életre szóló sérülések forrásai. Mégis könnyebben felmentjük családtagjainkat a vérségi kötelékre hivatkozva. Miért van az,…
bővebben

Jó három évvel ezelőtt, egy szép tavaszi napon – nem sokkal az után, hogy felmondtam a „rendes” munkahelyemen és „szabadúszó üzemmódra” váltottam – bicikliztem a rakparton. Egyik megbeszélésről a másikra tartottam éppen – sütött a nap, simogatott a meleg levegő, szerettem a munkám. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy boldog és elégedett legyek. De nem…
bővebben

A karácsony nálunk a zserbó illatú teljesség ünnepe. Amióta a legidősebb lányunk, Anna Kanadába került doktori képzésre, kétféle időszámítás létezik a családunkban: együtt, vagy külön ünneplünk karácsonykor? Az évek során meg kellett tanulnunk, hogy a szeretetet és az egységélményt akkor is lehet táplálni, ha egy óceán választ el minket. Fogadjátok szeretettel állandó szerzőnk, Bibók Bea,…
bővebben