Napjainkban, főleg az összezártság perceiben, amikor apróságok is kipattinthatnak egy konfliktust, könnyen megfogalmazódhat bennünk a kérdés; megérthetjük-e valaha egymás világát? Erről egyik rokonom sokszor hallott mondása jut eszembe: mindenki szemszöge olyan, mint egy saját mozi, amin keresztül értelmezi a külvilágot. Csak egy verzió a valóságra, de korántsem biztos, hogy reálisan tükrözi az igazságot. Magunkról szól,…
bővebben

Ha én lennék a Föld elnöke (ugyanis erre a hivatásra készültem lelkesen, mielőtt hétévesen úgy döntöttem, mégis inkább pszichológus leszek), mindenkinek kötelezővé tenném, hogy felnőttkorában is olvasson és nézzen meséket. Gyerekként valahogy ösztönösen tudjuk, hogy a mese képes arra, hogy olyankor is közelebb vigye a szívünkhöz a valóságot, amikor azt „ésszel” nagyon nehéz elfogadni, vagy…
bővebben

Bátran kijelenthetem, nincs bennem kétség: ez a film a legkedvesebb számomra. A második a listámon a Forrest Gump, s érdekes,  hogy megjelenésük évében, az 1994-es Oscar Gálán is kettejük között ment a küzdelem, nyolc jelölésben. Akkor a Forrest Gump győzött minden kategóriában, és több évnek kellett eltelnie, mire igazságot tett a közönség, és A remény…
bővebben

„Nincs kedvenc filmem. Sok mozgókép van, amit szeretek; majd valami olyat választok az ajánlóhoz, ami megpiszkálja az embert belül, alapvetően azonban derűt és békét közvetít” – gondoltam az elején. Amikor aztán eszembe jutott Marley, rögtön felvillanyozódtam: örömmel töltött el, hogy ő lesz, akit újra kell néznem. A végére be kellett látnom: nagyon hiányzott nekem ez…
bővebben

Nem, nem azért, mert a híres idézet csokit említ… Érdekes, hogy a „csekély” értelemmel, ám annál tisztább szívvel – és hírhedten fürge lábakkal – megáldott alabamai férfi történetét viszonylag ritkán tűzik műsorra a tévécsatornák advent tájékán. Pedig joggal tehetnék. Forrest Gump ugyanis azt mutatja meg az emberségünkből, ami minden nap ünneplésre méltó. És ami minden…
bővebben

És nektek melyik a kedvenc, boldogságról szóló filmetek? Tudjátok, az amelyiket akkor nézitek meg, amikor egy picit jobb kedvre szeretnétek derülni. Vagy inkább egy könyvet olvastok újra ilyenkor? Az ünnep remek alkalom arra, hogy ki-ki elővegye, újranézze, elolvassa (ezredszer) is az örök kedvenceket. Mi is így teszünk! Ennek jegyében fogadjátok szeretettel négy szerzőnk ajánlását azokról…
bővebben

Gyakran halljuk, hogy a gátlástalan pénzéhség és hatalomvágy komoly veszélyeket rejt magában, és ha ennek a mohóságnak nem szabunk valamiféle határt, akkor annak egy ponton túl (amelyen sokak szerint már régen túl vagyunk) beláthatatlan és visszafordíthatatlan következményei lesznek. Azonban ritkán, vagy talán soha nem időzünk el annál a gondolatnál, hogy hová is vezet, ha nem…
bővebben

Egy kelet-német osztály néhány tagja 1956 októberében Nyugat-Berlinbe látogat, ahol az otthon hallott propagandával teljesen ellentétes információkat hallanak a magyarországi eseményekről. Rádöbbennek arra, hogy Budapesten nem ellenforradalmi zavargások zajlanak, és hazatérve illegális rádióadásokból igyekeznek tájékozódni a magyar fejleményekről. Amikor az éterben bemondják a téves hírt, hogy Puskás áldozatul esett a szovjet intervenciónak, az egész osztály…
bővebben

Bár a Fekete Hattyú nem egy mai film, aki egyszer látta, biztosan nem felejti el, és talán akadnak még (rajtam kívül) olyan lelkes balett- és mozirajongók, akik időről időre újra megnézik, hogy ismét elmerülhessenek Aronofsky különös világában. Így hát, amint kiderült, hogy a KAPSZLI és a Premier KultCafé közös, Gondold másként! című filmklubjának első alkalmának…
bővebben

Amikor először a figyelmembe ajánlották Pierre Lemaitre, Viszontlátásra odafönt című, Goncourt-díjas, (Magyarországon a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent) regényét, és az az alapján készült filmadaptációt, az első gondolatom az volt, hogy „hááát, lehet, hogy azért vannak annál fontosabb dolgok, mint a Nagy Háború veszteségein merengeni”. Aztán, ahogy egyre inkább a könyv, és a nem mellesleg a…
bővebben