Ami nem öl meg, megerősít. Minden okkal történik. Úgyis találsz majd valaki mást. Nyugi, lehetne ennél sokkal rosszabb is! Volt már részed olyan beszélgetésben, amiben ezeket a mondatokat kaptad, amikor megosztottad a számodra jelentős problémádat és nehéz érzéseidet? Nos, ha úgy érezted, egyre csak mész össze, frusztrálttá, indulatossá és zavarodottá váltál, teljesen érthető: a toxikus…
bővebben

Miközben a 21. század modern vívmányai lehetővé teszik, hogy a nap 24 órájában elérhetőek legyünk, ez az elvárás legalább napi 8 órában a munkahelyek nagy részénél a személyes jelenlétre is igaz – sokszor annak ellenére, hogy ez egyébként nem lenne a munkavégzés alapvető feltétele. Egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk arról, hogy miért lenne hasznos…
bővebben

“Képzelj magad elé egy kanárit, amit levisznek egy szénbányába. Eleinte egészséges, boldogan énekel. De amikor végül korommal borítva és elnémulva visszatér a bányából, megkérdeznéd, miért betegítette meg saját magát a kanári? Nem, mert a helyzet teljesen egyértelmű: nem a kanári tehet arról, hogy beteg lett, hanem a szénbánya.” A hasonlat az amerikai szociálpszichológustól, Christina Maslach-tól…
bővebben

„Nekem erre nincs időm” – hányszor mondjuk vagy halljuk ezt a mondatot, és mégis, milyen ritkán, leginkább sose nézünk a probléma mögé. Mindig csak addig jutunk, hogy nincs időnk. De vajon feltettük-e már magunknak valaha a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is soroljuk következetesen a saját életünk elé a napi teendőket? Hogy lett ebből evidencia? Miért…
bővebben

Amikor egy társaságban arról beszéltem, hogy Polcz Alaine-ről  fog szólni a következő írásom, meg is ragadtam az alkalmat, hogy feltegyem a kérdést, kinek mi jut eszébe róla. Volt, akinek az Asszony a frontonban leírt személyes tragédiái, illetve Mészöly Miklóssal való ambivalens kapcsolata jutott eszébe. Más a halálhoz való tudatos és természetes viszonyulását, valamint a hazai…
bővebben

A munkahelyi kiégésről, vagyis a burnout-szindrómáról valószínűleg már sokan és sokat hallottunk, de mi a helyzet a boreout-szindrómával? Azon kívül, hogy hangzásra elég hasonlóak, és mindkettő a munka világához kötődik, látszólag nincs is bennük egyéb közös. A boreout-szindróma ugyanis a munkahelyi krónikus unalom jelenségét takarja, amely ugyanolyan veszélyes és káros tud lenni, mint a folyamatos…
bővebben

Érezted már magad olyan mélyponton, ahonnan nem is látszódott, vagy nagyon kilátástalannak tűnt a kifelé vezető út? Pont egy ilyen időszakomban – sorsszerűnek tűnő módon egy külföldi utazásom során – ismerkedtem meg „A hős útja” modellel, mely fontos felismeréseket és válaszokat adott számomra akkori égető kérdéseimre, illetve segített abban, hogy rálátást nyerjek, éppen hol is…
bővebben

Hogy a mobilunk időrabló-e, azt mi döntjük el: Út az elpocsékolt óráktól a szuperhatékony munkanapig

Metaleírás előnézete: Hogy kerülhetjük el, hogy az online tér beszippantson minket, elvonva figyelmünket az adott tevékenységünktől? A mobilunk mindenképp csak galád időtolvaj, vagy értékes “kolléga” is lehet? Hogyan maradhatunk fókuszáltak, hatékonyak, és miként akadályozhatjuk meg, hogy az értékes órák csak úgy kifolyjanak a kezünk közül?

Ha valaki 20 évvel ezelőtt azt állítja, hogy egy fizikus, hálózatkutató könyvéről fogok ódákat zengeni, akkor azon a hetedikes fizikatanárom minimum jót nevetett volna. Bár szegény Erzsi néni hiába próbálta a fejembe verni ennek az egyébként elképesztően izgalmas reáltudománynak a törvényszerűségeit, túlzás nélkül állíthatom, hogy Barabási Albert-László tavaly megjelent, A képlet című könyve (számomra) az…
bővebben

Ha azt feltételezzük, hogy 80 éves korunkig élünk, az azt jelenti, hogy összesen 4160 hétvégét tölthetünk ezen a földön. A legtöbb embernek – a szabadságokat nem számítva – öt naponként ennyiszer 48 órája van arra, hogy kipihenje magát, töltekezzen, a szeretteivel legyen, egyáltalán azzal töltse az idejét, akit szeret, vagy amit szeret csinálni. Tulajdonképpen ebben…
bővebben